A Kárpát–medencei magyarság legnagyobb közös hagyományőrző ünnepén, a hetedik alkalommal megrendezett Ősök napján Bugacon a Magyarságkutató Intézet négy előadással is képviseltette magát.

1790-ben ezen a napon, Sződemeteren látta meg a napvilágot a reformkor egyik legjelentősebb alakja, a költő, kritikus, politikus Kölcsey Ferenc. Ősrégi nemes református családból származott, de korán árván maradt. Gyermekkori veszteségét tetézte, hogy himlő miatt a bal szeme is odalett. A debreceni kollégium elvégzése után a jogi egyetemet is helyben végezte. A joggyakorlat után nem tett ügyvédi vizsgát; visszavonult a családi birtokra, Álmosdra, majd Csekén telepedett le. 

2023. augusztus 1-jén megtartotta (újra)alakuló értekezletét a László Gyula Kutatóközpont és Archívum.

A Kárpát-medence egyetlen egyhajós ikerszentélyes Árpád-kori templomát később többször kibővítették. Az 1971-ben Valter Ilona által végzett régészeti kutatás tisztázta, hogy az Árpád-kori templom egy fázisban épült, ekkor készült a falfülke is a déli szentélyben és a hajó északi falában. 

„Mit mesélnek az ősmagyar korról a székely és csángó népballadák?” címmel tartotta meg előadását Tusványoson Dr. Pomozi Péter, a Magyarságkutató Intézet Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója.

Valójában minek vagy kinek is volt köszönhető, hogy a világbirodalmat kormányzó rómaiak árnyékában számos germán állam – mint például a frank Merovingoké – a Kr. u. V. században megszülethetett, illetve fennmaradhatott?

Dr. Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója többek között Árpád-házi királyaink azonosításáról és a populációgenetikai vizsgálatokról tartott előadást.

Budapest egyik legimpozánsabb hídjának történetét számos esemény és neves személy alakította.

A Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpontjának és Archívumának igazgatója is előadást tartott Tusványoson. Beszélt többek között a székesfehérvári Szűz Mária-bazilika jelentőségéről és az osszárium feltárásáról.

Elengedhetetlen a régészeti kutatás számára, hogy forrásbázisát – a feltárásokon előkerülő jelenségeket és leletanyagot – megismerje. Ahogy minden korszakban, úgy természetesen a honfoglalás és kora Árpád-kor esetében is különböznek egymástól a forrásbázis egyes elemei: a mindennapi élet színtereként szolgáló telepek, igazgatási központok, hitvilági és vallási jelentőségű helyek, temetők stb. Eltérő jellegük ellenére sem célszerű azonban ezeket elválasztani egymástól, hiszen együttesük adja meg számunkra – ma már szerencsés módon egyre gyakrabban kiegészülve egyes társtudományok eredményeivel – az egykori élet mind teljesebb rekonstruálásának lehetőségét.