Tanulmány: itt

Szerző

Jánk István

Cím

A különféle nyelvváltozatok helye, szerepe az anyanyelvi nevelésben: régi problémák, új megközelítések

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/EH.2022.1.21

Absztrakt

A magyar anyanyelvi nevelésnek számos problémával és kihívással kell szembenéznie, többek között a különféle standard és nemstandard nyelvváltozatok, valamint a nyelvi változatosság tanításának komplex feladatkörével. A nyelvváltozatok és a nyelvi változatosság tanítása azért sem könnyű feladat, mert nagyban függ a pedagógusok nyelvi attitűdjétől, ideológiáitól és sztereotípiáitól. Ez pedig szorosan összekapcsolódik
(pontosabban oda-vissza, kölcsönösen hat egymásra) a nyelvi különbségek értelmezésével, oktatási szerepével és társadalmi megítélésével.
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a nyelvváltozatok eltérő szerepét és funkcióját a pedagógiai folyamatban, különösen a magyar nyelv és irodalom tantárgy vonatkozásában. Először a nyelvváltozatok tantervi vonatkozásait mutatja be, főként a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek ide vonatkozó részeit elemezve. Ezt követően ismerteti a nyelvváltozatot mint a tanulási és tanítási folyamat nyelvét, egyben eszközét olyan kérdéseket is érintve mint az iskola és az otthoni nyelvhasználat különbségei, valamint az abból származó konfliktusok. Végül néhány lehetséges megoldást prezentál az említett problémák és felvetések kapcsán.

Kulcsszavak

anyanyelv-pedagógia, nyelvjárások, nyelvi nevelés, standard és nem standard, nyelvi változatosság, dialektusok.

Tanulmány: itt

Szerző

Fabó Edit-Bacher-Tuli Andrea

Cím

A forradalom emléke az 1880-as évek fordulóján

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/EH.2022.1.5

Absztrakt

Az 1867-es kiegyezés után kiépülő magyar polgári társadalomban fontos szerep jutott 1848. március 15-e hagyományának, amelyről mint nemzeti ünnepről emlékeztek meg. Az 1880. és 1881. évi március 15-e ünneplése körvonalazódik a korszakon átívelő, jelentősebb kormánypárti, mérsékelten kormánypárti, ellenzéki hírlapok és kulturális újságok márciusi számaiban megjelent tudósításainak összehasonlító elemzése segítségével. Míg az 1880-as év március 15-ével kapcsolatos sajtóanyagát még át-átszőtte az előző, 1879-es dél-alföldi vész és az újjáépítés, az 1881. évben a forradalom eszmeiségéhez és a szabadságharc emlékéhez kötődő vívmányok tették teljessé az ünneplést. A szegedi árvízkatasztrófa után megtapasztalt támogató külföldi figyelem még inkább hozzájárult ahhoz, hogy a saját értékek hangsúlyosabbak legyenek, megerősítve a magyarosodási törekvéseket. 1881-ben pedig a 12 pontos követelések egyikének beteljesülése, a cenzúra 1867-es eltörlésének következtében felvirágzó sajtóviszonyok azt is lehetővé tették, hogy az újságírók saját nyugdíjbiztosító intézményt voltak képesek felállítani.
Nagy érdeklődés kísérte az 1848–1849-es szabadságharcos honvédek régóta halogatott (megtagadott) állami támogatásáról szóló egyeztetések megindulását is. S mindezzel párhuzamosan a kiegyezés óta eltelt csaknem másfél évtizedben a március 15-i ünnepségek ifjúságának hazafiúi és nemzeti önképe megerősödött, nyíltan kifejezték küldetéstudatukat, megfogalmazták jövőképüket, amelyet a „márciusi ifjakéhoz” méltónak tartottak. Az új nemzedék életerejét és tettvágyát az emlékezés módjában is kifejezte: már nemcsak lehajtott fővel kívántak adózni az egykori példaképek előtt, hanem emelt fővel, büszkén a jövőbe nézve idézték fel a nagy elődöket. Ezért hirdették meg azt, hogy az addig is nemzeti ünnepnek tekintett, de gyásznapként megélt emlékezést az örvendezés napjaként valódi nemzeti ünneppé akarják tenni. Az 1881- es év tehát jelentős állomás volt március 15-e ünneplésének történetében: a fiatalság megteremtette azt a lehetőséget, hogy maguk is büszkén átélhessék a megidézett esemény magasztos pillanatait. 

Kulcsszavak

dualizmus, március 15-e, nemzeti ünneptörténet, sajtótörténet, függetlenség, hazafiság, ifjúság, polgárság, társadalomtörténet

Tanulmány (study): itt

Szerzők (author)

Gergely I. B. Varga, Kitti Maár, Alexandra Ginguta, Bence Kovács, Balázs Tihanyi, Luca Kis, Orsolya Váradi, Petra Kiss, Dávid Szokolóczi, Oszkár Schütz, Zoltán Maróti, Emil Nyerki, István Nagy, Dóra Latinovics, Tibor Török and Endre Neparáczki

Cím (title)

An archaeogenetic approach to identify the remains of the Hungarian Kings. Working Plan

Hivatkozás (references)

Ephemeris Hungarologica, 2021. (1.) 2. 333–342.

Absztrakt (abstract)

The Royal Basilica of Székesfehérvár was the burial place of fifteen Hungarian kings. Unfortunately, the anthropological findings excavated at the site of the Basilica were mixed up during the tumultuous centuries of Hungary, hence the royal remains still lie unidentified in a charnel-house. The appearance and rapid development of archaeogenetics now allows the personal identification of the royal skeletons from among the remains of the Basilica. The genetic information necessary for the identification of the Árpád dynasty members is accessible, while sequence data of the non-Árpádian kings’ relatives still need to be obtained by further genetic analysis. Here we provide an outline of the investigation for the identity of the royal skeletons: we sketch the process of sample preparation and DNA extraction, the steps of library preparation for next-generation sequencing (NGS) and give a brief report of the current progressions.

Kulcsszavak (keywords)

Archaeogenetics, next-generation sequencing, Árpád dynasty, Kingdom of Hungary, Hungarian history, personal identification

Tanulmány (study): itt

Szerző (author)

Brigitta Szanka

Cím (title)

Additions to the itinerary of King Sigismund’s travels along the Rhine (1414–1418)

Hivatkozás (references)

Ephemeris Hungarologica, 2021. (1.) 2. 315–332.

Absztrakt (abstract)

It is a well-known fact in research that medieval German rulers also used river routes during their travels. In recent years, however, there has been an increasingly in-depth and comprehensive investigation of the actual rivers to which and the periods of time from which the imperial river cruises can be traced. The question of whether the waterway or land route was preferred when approaching the riverbankshas also been raised by a more recent researchers. Obviously, late medieval source materials provide more information on this issue, thus the reign of Sigismund of Luxembourg can also be covered by this field of research.

By examining King Sigismund's travels on the Rhine it can be stated that the monarch took a boat wherever he could on the middle and upper reaches of the Rhineland, regardless of the direction of the river, unless his governmental policy required him to leave the Rhine. On the Constance-Basel route, however, he did not necessarily take advantage of the opportunities for navigation, and it seems that he sometimes opted for land travel. However, the characteristics of sources from the Sigismund period does not allow us to perform quantitative studies that would allow us to show the percentage difference between the frequency of land and water transport.

The meeting of the royal couple in 1414 - following the realisation of Sigismund's political intentions - was also organised in the Rhine region, and instead of the monarch waiting for the arrival of his wife from the Kingdom of Hungary in Nuremberg, they started to travel together only from the Middle Rhine region. Furthermore, it appears that their 'joint' journeys were often combined with parallel journeys, and that the royal couple might have been further apart from one another for a certain period of time as they opted for different transport arrangements. It is assumed that in such cases the queen remained on the water for as long as possible. The meeting place could then either be the end of the river cruise or, as in the case of Frankfurt, a station of major importance from the poin of view of the representation of the monarch.

Kulcsszavak (keywords)

journey, river transport, Rhine, Sigismund of Luxemburg, Queen Barbara, itinerary, envoy reports, chronicle

Tanulmány (study): itt

Szerző (author)

Ciprián Horváth

Cím (title)

Szakony-Kavicsbánya cemetery from the age of the Hungarian conquest

Hivatkozás (references)

Ephemeris Hungarologica, 2021. (1.) 2. 289–314.

Absztrakt (abstract)

In the spring of 1961, a graveyard with 7 graves from the age of the Hungarian conquest was found in a gravel pit near Szakony. The graves of 1 man, 2 women and 4 children were documented in the fully excavated cemetery. The nature and geographical location of the site have already attracted particular attention during the research, helping to determine the former extent of the settlement area. Biochemical research identified consanguineal relations between the deceased, thus research often identifies this site to date as a small-family cemetery. It was mainly the finds from horse burials that attracted attention in the material, and it is in this cemetery that the presence of metal-mounted harnesses used by men was first observed authentically. The observations regarding the female grave (no. 6) led to the first authentic reconstruction of a saddle decorated with silver plates too. The research also revealed the Carolingian origin of a harness ornament from grave 7, and almost exact Eastern European parallels of one of the rosette mounts. A new and interesting combination was the olive bead and the plate button from grave 6, examples of the former have only recently become known from Hungarian cemeteries previously thought to be devoid of finds in this respect. No less interesting is the question of the Eastern European parallels of harness mounts or parts of them, which do not exclude the possibility that they were made further east of the Carpathian Basin. But it cannot, of course, be ruled out that the similarities can be interpreted as traces of a system of contacts with the East that existed in the 10th century. Perhaps the former possibility cannot be dismissed either, together with the dating of the cemetery to the end of the 9th century and the early decades of the 10th century, as suggested by scientific dating. In the case of the deceased, the archaeogenetic analysis of the assessable samples refuted the existence of any kinship links, so it is certain that it was not the members of a small family based on consanguinity who were laid to rest in the Répce Valley sometime in the early 10th century.

Kulcsszavak (keywords)

Hungarian conquest period, cemetery, small family, equestrian burial, saddle, horse harness with belt mounts and rosettes, olive bead, plate button

Tanulmány (study): itt

Szerző (author)

István Galambos

Cím (title)

Details on the ecclesiastical history of Várpalota

Hivatkozás (references)

Ephemeris Hungarologica, 2021. (1.) 2. 271–288.

Absztrakt (abstract)

Várpalota is known to be a ‘socialist town’ by common people and historians as well. There were industrial improvements and influx of thousands labourers. The town’s other, non-economical, side is a bit neglected. This side is the connection between citizens and their churches. A few respected catholic families were considered to be relocated by force, which happened a year later.

This thesis describes the relation of the citizens of Várpalota to their churches from 1945 to 1956. Case of Vicar Antoine Steixner was paramount for anti-religious forces. This case was coincident with the resettlements by force. Communist dictatorship revealed its face again.

Kulcsszavak (keywords)

communism, socialist town, church