Tanulmány: itt
Szerző
Fabó Edit-Bacher-Tuli Andrea
Cím
A forradalom emléke az 1880-as évek fordulóján
Hivatkozás
DOI: https://doi.org/10.53644/EH.2022.1.5
Absztrakt
Az 1867-es kiegyezés után kiépülő magyar polgári társadalomban fontos szerep jutott 1848. március 15-e hagyományának, amelyről mint nemzeti ünnepről emlékeztek meg. Az 1880. és 1881. évi március 15-e ünneplése körvonalazódik a korszakon átívelő, jelentősebb kormánypárti, mérsékelten kormánypárti, ellenzéki hírlapok és kulturális újságok márciusi számaiban megjelent tudósításainak összehasonlító elemzése segítségével. Míg az 1880-as év március 15-ével kapcsolatos sajtóanyagát még át-átszőtte az előző, 1879-es dél-alföldi vész és az újjáépítés, az 1881. évben a forradalom eszmeiségéhez és a szabadságharc emlékéhez kötődő vívmányok tették teljessé az ünneplést. A szegedi árvízkatasztrófa után megtapasztalt támogató külföldi figyelem még inkább hozzájárult ahhoz, hogy a saját értékek hangsúlyosabbak legyenek, megerősítve a magyarosodási törekvéseket. 1881-ben pedig a 12 pontos követelések egyikének beteljesülése, a cenzúra 1867-es eltörlésének következtében felvirágzó sajtóviszonyok azt is lehetővé tették, hogy az újságírók saját nyugdíjbiztosító intézményt voltak képesek felállítani.
Nagy érdeklődés kísérte az 1848–1849-es szabadságharcos honvédek régóta halogatott (megtagadott) állami támogatásáról szóló egyeztetések megindulását is. S mindezzel párhuzamosan a kiegyezés óta eltelt csaknem másfél évtizedben a március 15-i ünnepségek ifjúságának hazafiúi és nemzeti önképe megerősödött, nyíltan kifejezték küldetéstudatukat, megfogalmazták jövőképüket, amelyet a „márciusi ifjakéhoz” méltónak tartottak. Az új nemzedék életerejét és tettvágyát az emlékezés módjában is kifejezte: már nemcsak lehajtott fővel kívántak adózni az egykori példaképek előtt, hanem emelt fővel, büszkén a jövőbe nézve idézték fel a nagy elődöket. Ezért hirdették meg azt, hogy az addig is nemzeti ünnepnek tekintett, de gyásznapként megélt emlékezést az örvendezés napjaként valódi nemzeti ünneppé akarják tenni. Az 1881- es év tehát jelentős állomás volt március 15-e ünneplésének történetében: a fiatalság megteremtette azt a lehetőséget, hogy maguk is büszkén átélhessék a megidézett esemény magasztos pillanatait.
Kulcsszavak
dualizmus, március 15-e, nemzeti ünneptörténet, sajtótörténet, függetlenség, hazafiság, ifjúság, polgárság, társadalomtörténet