Tanulmány: itt

Szerző

Restás Attila

Cím

Hunyadi János és Mátyás király emlékezete magyar főurak egyetemi nyomtatványaiban a XVII. század elején

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2024.293

Kivonat

Tanulmányomban német földön, evangélikus közegben, a wittenbergi és a strassburgi egyetemen tanuló magyarországi ifjú főurak külföldön megjelentetett alkalmi nyomtatványait értelmezem, és azt vizsgálom, hogy bennük hogyan jelenik meg Hunyadi János és Mátyás király alakja. A tanulság, hogy bár a Hunyadi-kép elemei Bonfini magyar történeti összefoglalójából származnak, így egy egymástól alig különböző bemutatást várhatnánk, a vizsgált szerzők Mátyás-értelmezései mégis egymástól eltérnek és különböznek, mert más a Mátyáshoz kapcsolható elemek kontextusa a vizsgált művekben, és más a funkciójuk ezeknek a történeteknek. Megfigyelhetjük, hogy a fenti szerzők a Mátyás-hagyomány történeteit aktualizálják, nemegyszer az újdonsült politikai elméletek (pl. Justus Lipsius vagy Bodin) illusztrálására használják fel ezeket; a törökellenes harc fontosságát hangsúlyozzák (mint Paczoth Ferenc), a Bocskai-felkelést köve- tően az ellenállási jogra hivatkoznak (mint Ostrosith János), Mátyás király kultúratámogató és egyetemalapító tevékenységével a műveltség fontosságára hívják fel a figyelmet (mint Thurzó Imre), vagy csupán a Mátyás királyhoz fűződő rokonságukkal kérkednek (mint Listius Ferenc).

Kulcsszavak

kora újkor, peregrináció, politikai irodalom, kulturális örökség

 

Tanulmány: itt

Szerző

Pukis Vladimir

Cím

A népetimológia és az áltudományos etimológia szerepe az Uhor/Hungarus külső népnév eredetének magyarázatában

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2024.277

Kivonat

Tanulmányunk a népetimológia és az áltudományos etimológia szerepét vizsgálja az Uhor/Hungarus külső (exonim) népnév eredetének magyarázatában. Bemutatjuk több nyelvész etimológiai besorolását, kiemelve, hogy a népetimológia spontán módon, a beszélők természetes igyekezetével magyarázza a szavakat, míg az áltudományos etimológia értelmiségi szerzők módszertanilag nem megalapozott, gyakran történeti vagy identitásnarratívát támogató hipotézisein alapul, amelyek gyakran történeti narratívákat vagy etnogenezist próbálnak alátámasztani. A tanulmány elemzi az „Uhry” és a „Hungarus” népnevek történeti és nyelvészeti értelmezéseit, a szláv, török és más közvetítő nyelvek szerepét, valamint az Ung folyó- és az Ungvár helységnév eredetét. A vizsgálat rámutat, hogy bár e magyarázatok nagy része tudományos alapot nélkülöz, jelentős hatással voltak a nemzeti hagyományok, történeti narratívák és a kulturális emlékezet formálódására.

Kulcsszavak

népetimológia, tudálékos etimológia, külső népnév, Uhor, Hungarus, toponímia, etnogenezis

 

Tanulmány: itt

Szerző

Pál Helén

Cím

Gyimesi csángó táncnevek és idegen hatások a megnevezésekben

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2024.253

Kivonat

A gyimesi csángók a Csíki-havasokból induló Tatros folyó völ- gyében élnek. Három nagyobb községük Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. A gyimesi csángók ősei főként székelyek voltak, de a Gyimesekbe moldvai magyarok és románok is települtek. A helyiek megélhetését elsősorban a havasi állattenyésztés biztosította, melyet földműveléssel és fakitermeléssel egészítettek ki. A gyimesi csángók elzárt életformájuk következtében számos archaikus elemet őriztek meg a székely paraszti műveltségből és a népi kultúrából. Nyelvjárásukat eddig nem sokan kutatták, azonban nagyobb figyelmet kaptak a táncaik és a zenét szolgáltató muzsikusok. Ezért a táncokat és azok megnevezését leíró publikációk adatai hasznos források lehetnek a gyimesi csángók nyelvének tanulmányozásához. A tanulmány a gyimesi csángók táncaival foglalkozik, elsősorban a táncok megnevezésével és a nevekhez kapcsolódó további adatokkal. A kutatást az is indokolja, hogy a táncoknak adott nevek az egymás közelében élő népek közötti kapcsolatokra is utalnak.

Kulcsszavak

gyimesi csángók, gyimesi csángó táncok, táncnevek, interetnikus kapcsolatok, idegen hatások a megnevezésekben

 

Tanulmány: itt

Szerző

Majorossy Imre Gábor

Cím

Ritkaság ritkaságba rejtve – V. Károly német-római császár imádsága – Pécsett

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2024.243

Kivonat

A pécsi egyetemi könyvtár történeti gyűjteménye, a Klimo-könyvtár egyedülálló ritkaságot őriz: egy olyan, tizennyolcadik századi spanyol nyelvű kéziratot, amelyet egy máig ismeretlen szerkesztő minden bizonnyal a saját használatára állított össze. A gyűjtemény számos forrása közül az egyik az az V. Károly német-római császárnak tulajdonított és a korszakban széles körben közismert imádság, melynek fordítása a bevezető után olvasható. A szöveg különösen megkapó annak fényében, hogy a kor leghatalmasabb uralkodója ismételte el nap mint nap: a szinte korlátlan világi hatalommal bíró ember megvallja keresztény hitét, és alázatosságra törekszik Isten előtt.

Kulcsszavak

V. Károly császár, I. Ferdinánd király, barokk lelkiség, magyar könyvtár, kéziratos ritkaság

 

Tanulmány: itt

Szerző

Kertész Balázs

Cím

Laskai Osvát egyik lehetséges forrása: egy XV. századi rövid krónika

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2024.221

Kivonat

Laskai Osvát ferences szerzetes összesen négy beszédgyűjteményt állított össze. A kompiláció során magyarországi forrásokat, például hagiográfiai és historiográfiai műveket is felhasznált. A jelen tanulmány arra a kérdésre kísérel meg választ adni, hogy a szerző ismerte-e azt a közelmúltban felfedezett, Mátyás király (1458–1490) korában megszerkesztett rövid krónikát, amely a XVI. század végén összeállított, Esterházy-kódexnek nevezett törvénygyűjteményben maradt fenn. A krónika ismeretére utaló adatok a nyomtatásban először 1497-ben megjelent Sermones de sanctis-kötet három beszédében találhatók.

Kulcsszavak

historiográfia, középkor, obszerváns ferencesek, prédikációirodalom

 

Tanulmány: itt

Szerző

Kápolnás Olivér

Cím

A szarvasmotívum nyomában

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2024.211

Kivonat

A magyar és a mongol hagyományban is megtalálható az a legenda, amely szerint két vadászt egy szarvas vezet el arra a helyre, ahol később kolostort alapítanak. Első pillantásra ez a párhuzam a legenda magyar változatának keleti eredetét látszik alátámasztani. A mongol legenda gyökerei azonban elsősorban nem a sztyeppei kultúrában keresendők, hanem inkább az indiai buddhista hagyományokra vezethetők vissza: az állatok szenvedésére adott irgalmas cselekedet motívumára. Mivel ez az eszme a 13. század előtt aligha kerülhetett be a mongol kultúrába, a két legenda között – hasonlóságaik ellenére – nem feltételezhető közvetlen történeti kapcsolat.

Kulcsszavak

szarvasüldőzés-motívum, kegyhelyalapítás, mongol, buddhista erények, együttérzés