Hunyadi János és Mátyás király emlékezete magyar főurak egyetemi nyomtatványaiban a XVII. század elején

Restás Attila

Hunyadi János és Mátyás király emlékezete magyar főurak egyetemi nyomtatványaiban a XVII. század elején

Tanulmányomban német földön, evangélikus közegben, a wittenbergi és a strassburgi egyetemen tanuló magyarországi ifjú főurak külföldön megjelentetett alkalmi nyomtatványait értelmezem, és azt vizsgálom, hogy bennük hogyan jelenik meg Hunyadi János és Mátyás király alakja. A tanulság, hogy bár a Hunyadi-kép elemei Bonfini magyar történeti összefoglalójából származnak, így egy egymástól alig különböző bemutatást várhatnánk, a vizsgált szerzők Mátyás-értelmezései mégis egymástól eltérnek és különböznek, mert más a Mátyáshoz kapcsolható elemek kontextusa a vizsgált művekben, és más a funkciójuk ezeknek a történeteknek. Megfigyelhetjük, hogy a fenti szerzők a Mátyás-hagyomány történeteit aktualizálják, nemegyszer az újdonsült politikai elméletek (pl. Justus Lipsius vagy Bodin) illusztrálására használják fel ezeket; a törökellenes harc fontosságát hangsúlyozzák (mint Paczoth Ferenc), a Bocskai-felkelést köve- tően az ellenállási jogra hivatkoznak (mint Ostrosith János), Mátyás király kultúratámogató és egyetemalapító tevékenységével a műveltség fontosságára hívják fel a figyelmet (mint Thurzó Imre), vagy csupán a Mátyás királyhoz fűződő rokonságukkal kérkednek (mint Listius Ferenc).

kora újkor, peregrináció, politikai irodalom, kulturális örökség