Ebből az alkalomból Bebes Árpád, az MKI Néprajzi és Népzenei Kutatóközpontja tudományos segédmunkatársának írását közöljük.

Az elpusztított régi pesti Redout helyén megépült Pesti Vigadó báltermét 1865-ben adták át, amelynek pompája vetekedett a budai vár dísztermével. A 19. században a társasági élet központjaiként működő hazai vigalmi épületeket redoutnak, majd a magyar nyelv térhódításával vigadónak nevezték. A főváros egyesítésekor már fölmerült, hogy a budai oldalon is szükséges vigadó, de a Steindl Imre által tervezett épület végül nem valósult meg. Az egykori ágyútalpraktár helyén a Budai Vigadó számára biztosítandó telek megvásárlását 1890-ben kezdeményezte a székesfőváros vezetése. A vigadó Corvin téri felépítéséről 1894. június 20-án született döntés. A nyilvános tervpályázat kiírását két évig akadályozta a telek magánkézből való kisajátítása. A beérkezett 12 pályamű közül Kallina Mór és veje, Árkay Aladár közös alkotása nyerte el végül az első helyezést. A Budai Vigadóba a koncert- és báltermi funkciókat is ellátó díszterem mellett a földszintre egy nagyvendéglőt, kávéházat, az első emeletre a nagyrendezvényeket kiszolgáló éttermet, a Budai Polgári Kör tevékenységi termeit és a második emeletre bérlakásokat is terveztek.

Az építést 1898 tavaszán kezdték meg, 1899 őszén pedig már a berendezéssel foglalkoztak. A budai polgárság vigalmi palotáját végül 1900. január 30-án Halmos János, a székesfőváros akkori polgármestere vette át, amiről a sajtó is megemlékezett. Az átadás napján hajnalig tartó bállal ünnepeltek. Jelen volt több miniszter, Budapest polgármestere és az arisztokrácia is. A rendezvény teljes bevételét jótékonysági célra, a szegények segítésére ajánlották fel.

A Budai Polgári Kör 1947-ig bérelte a helyiségeit, ahol számos nagy rendezvényt, jótékonysági bált rendezett. Helyet kapott az épületben a Budai Könyvtár Egyesület 1891-ben alapított nyilvános közkönyvtára, a magyarosodás és közművelődés fejlesztésén túl a tudományos tevékenység kielégítésének céljából. Az egyesület hazafias céljai nagy sikert arattak, így az alapítók között komolyabb cégek, bankok is képviseltették magukat.

A Budai Vigadó a társasági élet rangos helyszíne lett. Az első emeleti helyiségeit jótékonysági bálok, hangversenyek, táncestélyek és más események megtartására pártok, egyesületek, vállalatok is bérelték.

Budapest ostromának ideje alatt a Vigadó épülete súlyosan megsérült, de a háborút követő helyreállítás utáni politikai helyzetben a Budai Polgári Kör visszatérésének gondolata sem merülhetett fel, és 1947-ben már az egyesület feloszlatását kezdeményezték. Az 1946. május 1-jei polgármesteri határozat az első emeleti báltermet, két kistermet, büfét, előcsarnokokat és dohányzófolyosót a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt használatába adta.

Az épület a pártmozik sorát is gyarapította, de nem sokáig. A fővárosi újságok moziműsoraiban 1948 novemberéig szerepelt a Budai Vigadó.

A mozi felszámolása után itt kapott helyet a szovjet (Népi Alkotások Házai) mintára alapított Népművészeti Intézet és később a Magyar Állami Népi Együttes. Az épület adott otthont a hazai közművelődést irányító Népművelési, majd Magyar Közművelődési Intézetnek, utóbb a Nemzeti Művelődési Intézetnek, több országos szakmai szervezetnek, egyesületnek, a Hagyományok Házának.

Az épületet 2011-ben műemlékké nyilvánították, legújabb átfogó felújítására 2017–2018-ban került sor. Felújítása óta a Hagyományok Háza és a Magyar Állami Népi Együttes működik benne. A régi pompájával, részben megújított belső terekkel szolgálja ma is a nemzeti kultúrát, a közösséget a 120 éves emblematikus Budai Vigadó.