Szerző

Zelliger Erzsébet

Cím

Kinek szól az üzenet?

Hivatkozás

Absztrakt

Az emberi nyelven megvalósult tevékenység minden esetben üzenet, közlési funkciója van. Ez a közlési funkció akár beszédtevékenységen, akár írásbeli megnyilatkozásban nyilvánul meg, megfejtendő feladat. Az előadás számba veszi a humanizmus szerepét a rovásírás iránti tudományos érdeklődés, a különleges írások gyűjtése révén végzett leletmentés és a rovás különféle célú használata terén. Szó esik a rovásemlékek létrehozása mögött meghúzódó lehetséges lélektani indíttatásról is.

Szerző

Várady Zoltán

Cím

A magyar középkori epigráfiakutatás tárgya, kutatási programja és eredményei

Hivatkozás

Absztrakt

A tanulmány ismerteti a középkori epigráfia vizsgálati területét, hangsúlyozva e szakterületnek az ókori epigráfiától való elkülönülését, s megállapítja időbeli határait. Magyarországon az államalapítástól a török hódoltság kezdetéig (esetleg a 16. század végéig) terjedő időt tekintjük kutatandó korszaknak, a vizsgálandó anyagot pedig a tárgyakon, történelmi emlékeken található feliratok képezik. Az epigráfia jelentőségét az adja, hogy a feliratok külső képe, a betűk típusai, kapcsolásai, rövidítésrendszerei, kivitelezése egy-egy korra jellemzők, így keltezési lehetőséget hordoznak.

A tanulmány a középkori epigráfia kutatási programján belül kiemeli, hogy a történelmi Magyarország területéről kell a gyűjtést elvégezni. Az epigráfiai vizsgálatba más íráshordozók bevonása is szükségessé válik. Egy országos szakmai műhely megteremtése mellett a középkori epigráfia témájának megismertetésére országos és nemzetközi workshopok, szakmai konferenciák keretében nyílna majd mód. 

A tanulmány bemutatja a címben jelzett korszakban használt betűtípusok – a románkori és korai gótikus, a gótikus maiuscula, a gótikus minuscula és a humanista capitalis feliratok – eddig megállapított időhatárait, végül rátér a feliratok néhány formai és tartalmi jellemzőjének ismertetésére, illetve a feliratrekonstrukció lehetőségeire.

Szerző

Tóth Loránd Lehel – Hosszú Gábor

Cím

Mintaevolúciós alapú jelentésazonosító eljárás

Hivatkozás

Absztrakt

Az írásokkal (általánosabban mintarendszerekkel) készült, megfejtetlen feliratok (általánosabban jelszekvenciák) jelentésének meghatározása a jelszekvencia által megtestesített szimbólumszekvencia megtalálását jelenti. A SID jelentésazonosító eljárás a jelszekvencia jelentését legjobban megadó szimbólumszekvenciát távolságmetrikák és vektorműveletek használatával keresi meg. Ennek érdekében egy adott mintarendszerbe tartozó szimbólumok glifjei és a vizsgált jelszekvenciabeli jelek topológiai jellemzői alapján keresi meg egy szótár-adatbázisból a megfelelő szimbólumszekvenciát. A szótár-adatbázis megfelel a jelszekvencia létrejötte korának és a jelszekvencia által megtestesített szimbólumszekvencia feltételezhető nyelvének. Az eljárás figyelembe veszi, hogy egy időbeli evolúciót mutató mintarendszer szimbólumaihoz tartozó glifek egyes alakváltozatai a mintarendszer evolúciója során feledésbe merülhettek. A SID eljárás teljesítménye egy valós megfejtési eseten került bemutatásra.

Szerző

Szanka Brigitta

Cím

A Magyar Királyság területének középkori feliratos emlékanyaga 1000–1590. Egy digitális epigráfiai adatbázis terve

Hivatkozás

Absztrakt

Tanulmányomban a középkori Magyar Királyság területén keletkezett feliratos tárgyi emlékanyag minél szélesebb körű összegyűjtését és digitalizálását megcélzó projektet mutatom be, amelyet a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatócsoportjának és a Károli Gáspár Református Egyetem Medievisztika Tanszékének együttműködésében valósítunk meg. Ismertetem a digitális epigráfiai adatbázis létrehozásának technikai hátterét, a projekt gyűjtőkörét, az epigráfiai adatbázis készítésére vonatkozó európai előzményeket, a magyarországi középkori epigráfiakutatás eddigi módszereit, a különböző katalóguskészítési és -digitalizálási törekvéseket, továbbá magának az epigráfiai adatbázisnak a tervezett tartalmi felépítését, valamint a tudományos hasznosulásának különböző lehetőségeit is.

Szerző

Szabó Géza

Cím

Megjegyzések a Nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratos edényeinek időrendjéhez, történeti-régészeti hátteréhez a 6. korsó újabb vizsgálati eredményei alapján

Hivatkozás

Absztrakt

A Nagyszentmiklósi kincs és rovásfeliratai egészen különleges helyet foglalnak el a honfoglaláskor kutatásában. A korábbi kutatások folytatásaként azt próbálom felvillantani, hogy a rovás feliratok akár csak három betűje – egy szó – miként tükrözi mindazt a problémahalmazt, amelyről évtizedek óta beszélnek a legkülönbözőbb tudományterületek képviselői, de megoldására az alapvető lépések eddig elmaradtak. Nem halogatható olyan kérdések újragondolása, mint az eltérő nyelvű és etnikumú, kultúrájú, világképű csoportok helyzete és szerepe honfoglalóink között, vagy a genetikai vizsgálatok és a korábbi történeti, régészeti, de akár nyelvtörténeti modellek használhatóságának korlátai. A rovásfeliratokban, embertani adatokban, a régészeti leletekben, szokásokban egyaránt tükröződő, a honfoglaláskori népcsoportok különböző eredetére utaló adatok óhatatlanul is felvetik azt a kérdést, hogy a 6. korsó alján látható négynyelvű felirathoz a korszakon belül több népcsoport, több kultúra, több eredetmonda, akár több hitvilág is tartozott? Az újabb megfigyelések arra mutatnak, hogy számos eddig vagylagosan megfogalmazott kérdés, mint a hagyományos ugor-török háború, vagy akár csak a sámán-táltos vita lényegében talaját veszti. Sokkal izgalmasabb lesz a konkrétan vizsgált közösségen, akár egyetlen család hagyatékán belül is a helyes arányok megtalálása, és ehhez a Nagyszentmiklósi kincs újabb archaeometriai vizsgálatainak eredményei alapján a négynyelvű rovásfeliratai miatt kulcsfontosságú 6. korsó kapcsolatrendszerének áttekintése az egyik fontos szálat jelentheti.

Szerző

Sántha Attila

Cím

A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom cinteremkapuján levő feliratok

Hivatkozás

Absztrakt

A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot körülvevő kőfal kapujába egy fagerenda van beépítve, amelyen egy latin felirat, valamint más, nagyon elmosódott jelek találhatók. A ma is kiolvasható latin felirat 1637-ben készült, a Ferenczi György plébános által alapított temető alapításának állít emléket. A fát 1748-ban helyezik be mai helyére. A gerenda már 1637-ben is másodlagos felhasználású, minden bizonnyal az ugyanott álló, 1624 és 1637 között régiségtől tönkrement fakápolnából emelik át. A tanulmány rekonstruálja a latin felirat pontos formáját, a jelek szétválogatásával megteremti az alatta levő felirat tanulmányozásának feltételét. Értelmezi a korábbi felirat egyik jelét, amely oldalra döntött kereszthez hasonlít, és átmegy az 1637-es évszámon: egy mesterjegyről van szó (valamint három más példát is felhoz a jel hasonló használatára).