Szerző
Várady Zoltán
Cím
A magyar középkori epigráfiakutatás tárgya, kutatási programja és eredményei
Hivatkozás
DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.OSI.2023.193Absztrakt
A tanulmány ismerteti a középkori epigráfia vizsgálati területét, hangsúlyozva e szakterületnek az ókori epigráfiától való elkülönülését, s megállapítja időbeli határait. Magyarországon az államalapítástól a török hódoltság kezdetéig (esetleg a 16. század végéig) terjedő időt tekintjük kutatandó korszaknak, a vizsgálandó anyagot pedig a tárgyakon, történelmi emlékeken található feliratok képezik. Az epigráfia jelentőségét az adja, hogy a feliratok külső képe, a betűk típusai, kapcsolásai, rövidítésrendszerei, kivitelezése egy-egy korra jellemzők, így keltezési lehetőséget hordoznak.
A tanulmány a középkori epigráfia kutatási programján belül kiemeli, hogy a történelmi Magyarország területéről kell a gyűjtést elvégezni. Az epigráfiai vizsgálatba más íráshordozók bevonása is szükségessé válik. Egy országos szakmai műhely megteremtése mellett a középkori epigráfia témájának megismertetésére országos és nemzetközi workshopok, szakmai konferenciák keretében nyílna majd mód.
A tanulmány bemutatja a címben jelzett korszakban használt betűtípusok – a románkori és korai gótikus, a gótikus maiuscula, a gótikus minuscula és a humanista capitalis feliratok – eddig megállapított időhatárait, végül rátér a feliratok néhány formai és tartalmi jellemzőjének ismertetésére, illetve a feliratrekonstrukció lehetőségeire.