Évkönyv/2023.

„Noszsza, ti bajnok hazafiak!” Iskoladrámák a pécsi Klimo-könyvtárban

Tanulmány: itt

Szerző

Majorossy Imre Gábor

Cím

„Noszsza, ti bajnok hazafiak!” Iskoladrámák a pécsi Klimo-könyvtárban

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.12

Kivonat

Amikor Klimo György pécsi püspök (1751–1777) 1774-ben meg- nyitotta könyvtárát a nagyközönség előtt, titkon abban reménykedett, hogy az a valamikor újraalapítandó egyetem könyvtárává válhat. Ennek következtében a könyvtár széles gyűjtőkörrel rendelkezett, így irodalmi művek is a könyvtár ál- lományába kerültek.

Klimo püspök idejében virágzott az iskoladráma műfaja, melynek néhány képviselője a könyvtárban is megtalálható. Jóllehet, egyrészt nem módszeresen gyűjtöttek iskoladrámákat, másrészt olyanok is ekként lettek besorolva, melyek nyilvánvalóan nem azok, mégis figyelemreméltó az a néhány, a drámai mű- nemhez tartozó szöveg, melyeket a könyvtár őriz. Az alábbi tanulmány pusz- tán rövid ismertetőt kíván adni a négy latin, egy olasz, egy francia, egy horvát és az egyetlen magyar műhöz.

Kulcsszavak

katolikus reform, iskoladráma, jezsuiták, szövegkönyv, Jó- zsef-történet, mitológiai alakok

Narratívtípusok és népi emlékezet: egy dél-erdélyi falu mondahagyománya

Tanulmány: itt

Szerző

Magyar Zoltán

Cím

Narratívtípusok és népi emlékezet: egy dél-erdélyi falu mondahagyománya

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.11

Kivonat

E tanulmány egy, a Székelyföld délnyugati peremén, de már Udvarhely- szék történelmi közigazgatási határain kívül fekvő magyarlakta település, Alsórákos mondahagyományát kívánja áttekinteni, a helyi szájhagyományozott népi emlékezet legjellemzőbb témaköreit és történettípusait mutatva be. Mivel e faluból 19–20. szá- zadi folklórgyűjtések csak szórványosan ismertek, és azok is javarészt egy különleges helyi népszokásra reflektálnak, a dolgozat túlnyomó része az utóbbi másfél évtized néprajzi terepmunkája alapján lett összeállítva, a helybeli interjúk által feltárt szö- vegfolklór hagyományokra fókuszálva. E népköltészeti örökség esetenként több év- százados múltra tekint vissza e községben, szoros összefüggésben a vidék gazdag történelmi hagyományvilágával, illetve a település nevezetes műemlékeivel (Beth- len-várkastély, templomok, szászos jellegű népi építészet). A helyi mondavilág ihlető forrásául szolgált Alsórákos változatos természeti környezete is (az Olt folyó szorosa, a környékbeli vulkanikus eredetű hegyek), valamint a népi képzelet, amely e tájon is sokszínű tematikai változatosságban mutatkozik meg, reflektálva helyi hősökre, a háborús időkre, nevezetes földrajzi helyekre és azok elnevezéseire, híres vagy hír- hedt törvényen kívüli személyekre és elrejtett kincsekre, valamint nem utolsó sorban a helyi hiedelemvilágra, amely még erdélyi viszonylatban is gazdag a természetfeletti világról és annak szereplőiről szóló népi elbeszélésekben.

Kulcsszavak

Erdély, Székelyföld, régió, lokalitás, népköltészet, monda, szájhagyomány, történelem, hiedelem.

Szuverénként, mégis szövetségben? Adalékok a közép-európai regionális koncepciók 19–20. századi történetéhez

Tanulmány: itt

Szerző

Köő Artúr

Cím

Szuverénként, mégis szövetségben? Adalékok a közép-európai regionális koncepciók 19–20. századi történetéhez

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.10

Kivonat

Amikor a napóleoni háborúk után 1815. szeptember 26-án I. Sán- dor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint III. Frigyes porosz király vezetésével Párizsban megköttetett a Szent Szövetség nevet vise- lő politikai és katonai szövetség, az Európa sorsát irányító országok azt hitték: hosszútávon konzerválhatóak a 18. századi állapotok államberendezkedést, tár- sadalmi tagozódást, határkérdéseket stb. illetően. A 18–19. század fordulóján megjelent eszmerendszerek (nacionalizmus, liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus) oly mértékben alakították át a társadalmi gondolkodást, a világ- ról alkotott képét az emberiségnek, hogy a korábbi, feudális európai állapotokat lehetetlen volt fenntartani, megőrizni. Ez azonban azt is jelentette, hogy a koráb- ban kevésbé jelentősnek tartott etnikai, nemzetiségi hovatartozás – hisz az egyén társadalmi státuszát a nemesi cím (nem)birtoklása és a vallásfelekezeti hovatarto- zása határozta meg – fontos tényezővé vált, ami nem csak a közösség történelmi múltjának feltárásában, a nemzet történelmi nagyjainak felkutatásában merült ki, hanem igényt formáltak népek az azonos nyelvet beszélő nemzettestvéreik egy országban való egyesítésére is. E törekvés azokban az olyan európai régiókban, ahol etnikailag vegyes lakosság élt, komoly nehézségeket, konfliktusokat szült.

A közép-európai politikai elitet illetően többségben voltak azok, akik úgy gondolták létrehozhatóak egységes nemzetállamok annak ellenére, hogy etni- kailag vegyes a térség. A sikeres kivitelezést különböző intézkedésektől, változ- tatásoktól várták. A Magyar Királyságban a reformkor nagyjai, példának okáért Kossuth Lajos, a jobbágyfelszabadítástól várták azt, hogy az ország nemzetiségi (ilyenek voltak az oláhok, azaz románok, szerbek, szlovákok ruszinok és még sorolhatnánk) problémái megoldódjanak. Meglátásuk szerint a csonka társa- dalmat alkotó – azaz nemesi réteg nélküli, majd teljes mértékben a jobbágy- ság soraiba sorolható népelemek – nemzetiségi közösségek, hálából a szabad paraszttá tételükért, lojálissá válnak a magyar államhoz, nem kívánnak majd területi autonómiát, nem akarnak majd kiválni és még talán az önkéntes asz- szimiláció útjára is lépnek. Mások az erőszakos asszimiláció gondolatát sem tartották ördögtől valónak, hivatkozva a francia forradalomra (1789 és az azt követő évek eseményei), mely nem csak a modern francia nemzet születését eredményezte, hanem a forradalmi események lehetővé tették a franciaországi nemzetiségek megsemmisítését, erőszakos beolvasztását a többségi nemzetbe, mely gyakorlatilag a Francia Királyságot nemzetállammá alakította át.

Keveseknek adatott meg az a kiváltság, hogy Közép-Európa multietniká- lis jellegéből kiindulva konföderatív állam kialakításának gondolatával foglal- kozzanak, vagy regionális együttműködési koncepciók megtervezésén fára- dozzanak. De mégis kik voltak azok, akik fejéből kipattantak ilyen megoldási lehetőségek és milyen megoldási javaslataik voltak? Ezekből a 19–20. századi tervekből, ötletekből szándékozik tanulmányunk ízelítőt adni, a teljességre tö- rekvés igénye nélkül.

Kulcsszavak

Közép-Európa, regionális koncepciók, nemzetállam, szuve- renitás, konföderalitás

A népnyúzó főúrtól a nemzet hős lelkű asszonyáig. A Kanizsai család irodalmi emlékezete

Tanulmány: itt

Szerző

Kanász Viktor

Cím

A népnyúzó főúrtól a nemzet hős lelkű asszonyáig. A Kanizsai család irodalmi emlékezete

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.9

Kivonat

Tanulmányomban a középkori Magyar Királyság egyik fontos főúri famíliájával, a Kanizsai családdal foglalkozó irodalmi munkákat tekintettem át. A család a 19. század óta folyamatosan, műfajtól függetlenül jelen van a magyar történelmi irodalomban, prózai és lírai alkotások sokasága őrzi tagjainak alakját. Az első generációkból elsősorban Miklós zágrábi püspök, s még inkább János esztergomi érsek kap több esetben epizódszerepet, míg Kanizsai László alakja a Hunyadi Jánosról és Mátyásról szóló alkotások visszatérő mellékszereplője lett. Nagyon eltérő megítélés alá esett János, Gergely Sándor kommunista író ugyan- is benne testesítette meg az általa vízionált romlott, önző, önkényeskedő, hazája sorsa iránt teljesen érzéketlen, szadista magyar főúri elitet. Az ő ellentettjének is mondhatnánk Kanizsai Dorottyát. A nádorasszony a nemzetéért aggódó, isten- félő, lelkiismeretes, atyafiságát és embereit féltő nagyasszony ikonikus mintaképe lett. Ábrázolása hagiografikus jellemzőket hordoz. Hősiessége tanújeleként job- bágyaival, embereivel kiment a mohácsi csatatérre (1526), s eltemettette az ott heverő halottakat, majd ő nevelte fel az utolsó Kanizsait: Ferencet és Orsolyát. Ettől eltekintve Dorottya alakja a magyar irodalomban és a képzőművészetben összeforrt Moháccsal, és a női helytállás szimbóluma lett. Orsolyában pedig to- vább öröklődni látják Dorottya pozitív jellemvonásait.

A család két női tagjának, Dorottyának és Orsolyának sikerült regény-fő- és címszereplővé válnia. Az irodalmon kívül a képzőművészetben, valamint a történelmi emlékezet egyéb hivatalos és civil keretein belül Dorottya vezető szerepe még egyértelműbbé válik. Mindez az esztergomi érseket, zágrábi püs- pököt, Nagy Lajos és Mátyás király seregében harcoló főurakat adó, évszáza- dokon át vezető szerepet viselő család esetében egyedi jelenségnek mondható. Egyben azt is mutatja, hogy az írók fantáziáját a kardforgató, politikai babé- rokra törő bárók helyett jobban megmozgatták a korszakból kevésbé ismert, atipikusabb női szereplők.

Végezetül arra is felhívja e rövid elemzés a figyelmünket, hogy a történé- szek egyik fontos feladata, hogy reflektáljanak az általuk kutatott témák irodal- mi – és filmes – megjelenítésére, s támogassák a történelmileg minél hitelesebb ábrázolások megszületését.

Kulcsszavak

Kanizsai család, történelmi irodalom, történelmi emlékezet, Nándorfehérvár, mohácsi csata

A Szent Korona-eszme 200 éve a hazai közoktatásban

Tanulmány: itt

Szerző

Illik Péter

Cím

A Szent Korona-eszme 200 éve a hazai közoktatásban

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.8

Kivonat

Illik Péter tanulmánya a Szent Korona-eszme jelenlétét és formá- lódását vizsgálja a hazai közoktatásban a 19. századtól napjainkig. Elemzésének forrásanyaga a hazai tankönyvek és az Adt Arcanum Plus adatbázisban található iskolai értesítők korpusza. A tanulmány egy tananyagtartalmi vizsgálat, amely nem foglalkozik a szövegek külső jogi szabályozóival és a közoktatási rendszer változásaival. Célkitűzése az, hogy bemutassa, hogy a különböző történeti kor- szakokban (1867 előtt, Dualizmus, Horthy-korszak, szocializmus, 1989 után) miként változott a Szent Korona-eszméről alkotott narratíva. A tanulmány egyik – a kutatás során igazolódott – előfeltevése az volt, hogy a szocialista korszak oktatásában (1945–1989) nincs, vagy csak a korábbiaktól jelentősen eltérő kon- textusban van jelen a Szent Korona-eszme.

Kulcsszavak

Szent Korona-eszme, oktatás, tankönyvek, iskolai értesítők, ideológia

Abasár–Bolt-tető monostorának temetője – előzetes beszámoló

Tanulmány: itt

Szerző

Horváth Ciprián

Cím

Abasár–Bolt-tető monostorának temetője – előzetes beszámoló

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.7

Kivonat

Abasár központi magaslatán, a mai Bolt-tetőn alapított monostort Aba Sámuel (1041–1044), s itt helyezték végső nyugalomra is. A többszöri átépí- tésen és pusztuláson átesett központ nem csupán az uralkodó és közvetlen rokon- sága, hanem a társadalom szélesebb rétegei számára is temetkezési helyül szol- gált. Feltehetően már a 18. században kerülhettek elő régészeti jelenségek a domb oldalában elhelyezkedő pincék kialakításakor, az egykori épületek maradványai pedig egészen a 20. század elejéig megfigyelhetők voltak a felszínen. A régészeti kutatás azonban csak az 1950-es évektől kapott nagyobb lendületet, mikor foko- zatosan beépítésre került a Bolt-tető. A dolgozat a jelenleg rendelkezésemre álló dokumentációk, és egyéb információk alapján mutatja be a temető feltárásának egyes állomásait, melyek természetesen a jövőben bővülhetnek is az esetlegesen felbukkanó újabb források tükrében.

Kulcsszavak

Aba Sámuel, Árpád-kor, középkor, monostor, temető