Évkönyv 2023.

Egy hellenisztikus korra visszamenő görög hagyomány Belső-Ázsia törzseiről

Tanulmány: itt

Szerző

Fehér Bence

Cím

Egy hellenisztikus korra visszamenő görög hagyomány Belső-Ázsia törzseiről

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.6

Kivonat

Belső-Ázsia területéről a görög-római hagyományban eddigi tud- tunkkal a principatus korának eleje előtt nincs információ. Ez alól jelenthet kivé- telt Amómétosz Plinius és Solinus által idézett adata az attacora népről. Amómét- osz alig ismert szerző, valószínűleg a diadokhoszok vagy inkább I. Ptolemaiosz korában élt Egyiptomban. Az idézet első ránézésre egy hyperboreus-szerű miti- kus népre vonatkozik, elemzése azonban arra utal, hogy Amómétosz az attacorá- kon túl még két népet ismert, a Brisarit és a „Cicones”-t, ám az utóbbi valószínű- leg szövegromlás egy eredeti Conae/Cones népnévből. Az attacorák valóságos létét pedig megerősíti, hogy variáns névalakban Ptolemaiosz, Orosius és Pseudo- Aethicus is ismeri őket, közelítő földrajzi helyet is megadva, amelynek alapján két útvonalon, délről (a Himaláját megkerülve) és északról (Gandhárán és Baktrián át) is megközelíthetők. Az attacorák tehát egy pontosan ma még meg nem hatá- rozható belső-ázsiai medencében valóban élhettek, tőlük északra pedig a Conae népnév összevethető Orosius Chuni népnevével, valamint a xiongnu népnév ma rekonstruálható ókínai kiejtésével, vagyis lehetséges, hogy a hunok első európai említéséről van szó.

Kulcsszavak

Amómétosz, Belső-Ázsia, Sinus Attacorum, Cicones, hunok

Magyar polgárosodás a történelmi keretek között

Tanulmány: itt

Szerző

Fabó Edit

Cím

Magyar polgárosodás a történelmi keretek között

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.5

Kivonat

Magyarországon a dualizmus idejének polgárságát jobbára a vá- roslakóvá váló középréteg alkotta, amely felölelte a szellemi munkából élő értel- miségieket (hivatalnokokat, újságírókat, jogászokat, orvosokat stb.), művészeket, iparosokat, vállalkozókat, kereskedőket, akik egyaránt lehettek elszegényedett nemesek vagy feltörekvő betelepülők. Az ünnepi alkalmak kiváló lehetőséget biz- tosítottak arra, hogy tisztázzák társadalmi helyüket és küldetésüket.

Az 1870-es évek közepére a valamikori politikai „Balközép” körül kristá- lyosodott ki az a liberális erőcentrum, amely a nemzeti függetlenséget a kiegye- zés által adott keretek alkotmányos kitágításával igyekezett biztosítani. (Ebből a szempontból különböztetendőek meg a „függetlenségpárti” nézetek a kossuth- ista „függetlenségi”-ektől.) Ez az erő – kormánypozícióba kerülve – minden té- ren elindította a modernizációt. Ennek a társaságnak a középréteget képviselő szellemi holdudvara – a fővárosi elit – 1874 augusztusában részt vett egy vidéki színházavatáson, amelynek ürügyén megfogalmazták az identitásukat összefog- laló feladatokat, célokat. A helyszín az egyik koronázó város és első számú királyi nyughely: Székesfehérvár volt, ahol bemutatták a többszörös áthallással bíró drá- mát, Katona József Bánk bánját közvetlenül Szent István ünnepe után. A premier kapcsán két fontos megállapítás látott napvilágot. Az egyik tétel szerint a sajtó és képviselői a hatodik hatalmi ágat képezik, a másik vélemény alapján Székesfe- hérvár színházépítő és művészetpártoló polgársága példát mutatott a magyar kö- zéposztály társadalomformáló erejéről. Az esemény egyszerre volt üzenet az ak- kori magyarországi hatalmi átrendeződést felügyelő királyi udvarnak, valamint az egyértelműen függetlenségpárti közvélemények.

Az 1875-ös választásokat a liberális párt nyerte meg és – a király mellett – hosszú időre meghatározó tényezővé vált. A kiegyezés után is kérdéses volt, hogy a közvélemény miként fogadja el I. Ferenc Józsefet mint magyar királyt. Az újsá- gok – pártállástól függetlenül – az uralkodót az alkotmányosság letéteményeseként, az államiság őreként emlegették, illetve egy idő után Szent István emlékével ellen- súlyozták tekintélyét. Ugyanis, miután országos ünnepnek számított a mindenkori király születésnapja és augusztus 20-a, Szent István napja, így Ferenc Józsefet is illő módon köszöntötték augusztus 18-án, de az 1880-ban nagy fénnyel megtartott 50. születésnap után fordulat történt. A Monarchián belüli magyar sajtó augusztus 20-a környékén minden korábbinál hangsúlyosabban és terjedelmesebben foglalkozott a magyar államiság eszméjét hordozó Szent István életművével.

Kulcsszavak

polgárosodás, kultúra, színház, országos ünnepek, I. Ferenc József, Szent István, kiállítások, sajtóvélemények, Magyarország, dualizmus

Az 1956-os megtorlások emlékére: Tumbász Ákos, a névtelen pesti srác

Tanulmány: itt

Szerző

Borvendég Zsuzsanna

Cím

Az 1956-os megtorlások emlékére: Tumbász Ákos, a névtelen pesti srác

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.4

Kivonat

Az 1956-os forradalom és szabadságharc igazi története nem a politikai vezetés játszmáiban, a kommunista párt színeváltozásaiban ragadható meg, hanem a szabadságvágyó és az igazságért végsőkig küzdő hétköznapi emberek tragikus sorsában. Tumbász Ákos egy volt a névtelen hősök közül, aki a börtönfalak között vált felnőtt férfivá, és a szabadságharc vérbe fojtásának letargiájában találta meg a szerelmet. A két fiatal sorsát azonban megpecsételte a régi– új hatalom bosszúszomja, és váratlanul egy kémhálózatban találták magukat, amelyet a politikai rendőrség kíméletlen hálója font köréjük. Az állambiztonság pokoli játszmájába vétlenül és tu- datlanul belekeveredett fiatalok jelleme, hite és tisztasága feddhetetlen maradt mindvégig. Példát mutattak becsületből, kitartásból és a síron túl is hű szerelemből.

Kulcsszavak

1956, megtorlás, Kádár János, állambiztonság, kémkedés

Ferdinand Graf von Hardegg ideiglenesen megbízott felső-magyarországi Feldobrist mindennapjai

Tanulmány: itt

Szerző

Bagi Zoltán Péter

Cím

Ferdinand Graf von Hardegg ideiglenesen megbízott felső-magyarországi Feldobrist mindennapjai

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.3

Kivonat

Pálffy Géza munkásságának köszönhetően a 16. és 17. századi Magyar Királyság végvidékeinek kialakulásáról, a magyar rendi és a Habsburg Birodalom más tartományai által fi- nanszírozott hadak szervezetéről, ezek egymás melletti működéséről igen átfogó képet kaphattak a téma iránt érdeklődők. Pálffy Győr és a hozzá tartozó végházak kapcsán részletesen bemutatta azt, hogyan vették át lépésről-lépésre az alsó-ausztriai rendek a Bécset és egész tartományt védel- mező végvidék finanszírozását és egyúttal irányítását is. Ezzel párhuzamosan kijelölte a további kutatások lehetséges irányát is. Ennek megfelelően a rendelkezésünkre álló források Ferdinand Graf von Hardegg ideiglenesen megbízott felső-magyarországi Feldobrist/Generalobrist példáján keresztül lehetővé teszik, hogy betekintést nyerjünk a végvidékek mindennapjaiba, és azok irányí- tásának nehézségeibe. Mind a kutató, mind az olvasó szembesülhet azzal a ténnyel, hogy a tiszt- ség betöltője elsősorban adminisztratív feladatot látott el és kevésbé katonait. Mindennapjainak legfőbb problémáit ugyanis a had zsoldjának és élelmezésének biztosítása, zsoldosai fegyelmének fenntartása, az Erdély, Moldva és az Oszmán Birodalom felé történő kémkedés és diplomácia in- tézése, valamint a végházak megerősítésével kapcsolatos (építés és hadszertárak feltöltése) ügyek rendezése kötötte le.

Kulcsszavak

Ferdinand Graf von Hardegg, felső-magyarországi Generalobrist/Feldob- rist, Kassa, Erdély, Oszmán Birodalim, Moldva, zsoldfizetés, élelmezés

Vezérkari sorsok. Adalékok a magyar királyi honvéd vezérkari testület működéséhez

Tanulmány: itt

Szerző

Babucs Zoltán

Cím

Vezérkari sorsok. Adalékok a magyar királyi honvéd vezérkari testület működéséhez

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.2

Kivonat

Mivel a trianoni békediktátum katonai határozványai megtiltották a vezérkari tiszt- képzést, így az 1938-ig rejtett módon folyt, 1924-től 30 havi időtartammal, majd az 1938-tól hi- vatalosan működő Magyar Királyi Hadiakadémián a tanulmányi idő 1940-ben két évre csökkent.

Növendékei közé azok nyerhettek felvételt, akik 28 évesnél fiatalabbak és nőtlenek voltak, legalább négy éve szolgáltak hivatásos tisztként, éves minősítéseikben „igen jó” vagy „kiváló” be- jegyzés szerepelt, jó lovasok voltak, s jól teljesítették a több tárgyból álló felvételi elő- és fővizsgát.

A magas fokú elméleti oktatás mellett a hallgatókat a sajátjuktól eltérő fegyvernemű csa- pattestekhez osztották be egy esztendőre. Az 1939-ben és 1940-ben végzettek számára külföl- di csapatszolgálatra is lehetőség nyílott. Záróvizsgájukon az általuk tervezett magasabb szintű gyakorlatot vizsgabizottság előtt kellett megvédeni, ezt követően minősítésük függvényében kerülhettek a vezérkari testületbe.

A Hadiakadémia 1944 őszén Balatonfüredre, Kőszegre, majd Szombathelyre települt, ame- lyet feloszlattak és a hallgatók hadibeosztásba kerültek. 1945 elején kiképzésük a német hadia- kadémiai képzésen belül folyt és a második világháború vége Lenggriesben érte őket.

Ma is tartja magát az a tévhit, miszerint a vezérkari tisztek – a tiszti kasztrendszer kivált- ságosaiként – az arcvonaltól biztonságos távolságban osztogatták a küzdő csapatoknak a pa- rancsokat, holott a valóságban osztoztak a hadrakelt hadsereg sorsában és amikor a helyzet megkívánta, maguk is fegyvert ragadtak.

A tanulmány három tiszt – lovag Kern Károly vezérkari őrnagy, Létz József vezérkari száza- dos, Korsós József vezérkari százados – életútjának ismertetésével ad képet a vezérkari tisztek második világháborús helytállásáról és 1945 utáni sorsáról.

Kulcsszavak

Hadiakadémia, katonatiszti elit, önfeláldozás, rátermettség, vezérkari tiszt

Dunának, Amu-darjának egy a hangja. Magyar népzenei dallamtípusok változatai a karakalpak zenefolklórban

Tanulmány: itt

Szerző

Agócs Gergely

Cím

Dunának, Amu-darjának egy a hangja. Magyar népzenei dallamtípusok változatai a karakalpak zenefolklórban

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.1

Kivonat

Tanulmányomban az Üzbegisztán nyugati területein, az Amu-darja deltavidékén élő karakalpakok településterületén 2021. és 2023. között rögzített népdalok dallamainak, vala- mint ezek egyes magyar megfelelőinek segítségével ismertetem a magyar népzene és a karakalpak zenefolklór egymással rokonságban álló zenei alakzatait. Az itt közölt karakalpak népdalok egy része az „ugor kori ősréteghez”, vagy akár az „ótörök ősréteg” kisambitusú és nagyívű, ereszkedő tartományához sorolt magyar népzenei dallamtípusok változatainak tekinthető, de zenefolkló- runk későbbi keletkezésűnek, belső fejlődés útján létrejöttnek tartott dallamtípusaihoz is sorol- hatók különféle karakalpak változatok. Kirajzolódni látszik, hogy az általunk feltárt karakalpak zenei anyagban a magyar népzenének nem csak az egyes dallamcsoportjaival korreláló, véletlen- szerű zenei alakzatok szerepelnek. Számunkra is meglepő a felismerés, mely szerint az Amu-darja deltájának színes zenei öröksége a magyar népzene dallamrétegeinek sajátos mintázatát is magá- ban hordozza.

Kulcsszavak

magyar népzene, karakalpak népzene, összehasonlítás, dallamtípus-változa- tok, Karakalpaksztáni Köztársaság