Tanulmány: itt

Szerző

Klima Gyula

Cím

Az ördög incselkedései, avagy az ember tragédiája: Ágoston és Madách történelemfilozófiája

Hivatkozás

DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKI.MKGAKN.2024.163

Absztrakt

Ez az esszé Ágoston és Madách történelemfilozófiai gondolatainak párhuzamba állításával azt igyekszik kimutatni, hogy ebben az összehasonlításban Madách Tragédiájának nemcsak olyan koherens értelmezését kapjuk, amely tökéletesen integrálja a nyitó és záró „teológiai” színek tartalmát a történeti színekével, hanem ráadásul olyat, amely a Tragédia történelemfilozófiai gondolatait Ágoston, Aquinói Tamás és Dante idevágó gondolatainak méltó folytatóiként mutatja be.

Kulcsszavak

Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, Dante, történelemfilozófia, a gonosz problémája, Lucifer, Sátán, isteni pedagógia

Tanulmány: itt

Szerző

Smrcz Ádám

Cím

Ancilla Politicae Ecclesiasticae? Felekezeti és egyházpolitikai szempontok a neosztoicizmus magyarországi recepciótörténetében – Laskai János Lipsius-fordításáról

Hivatkozás

DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKI.MKGAKN.2024.141

Absztrakt

Tanulmányomban a Justus Lipsius-féle neosztoicizmus teológiai implikációinak egy magyarországi megjelenését kívánom bemutatni Lipsius első magyar fordítójának, Laskai Jánosnak (1605– ?) a példáján keresztül. Laskai ugyanis nemcsak Lipsius két korai, kálvinista szellemi környezetben született főművének (De Constantia, Politica sive Civilis Doctrina) átültetése miatt tekinthető üde színfoltnak a neosztoicizmus magyarországi recepciótörténetében, hanem amiatt is, hogy a fordításokhoz írt előszavában az itthoni Lipsius-receptorok közül egyedüliként tett kísérletet a mester filozófiájának saját kezű összefoglalására. Ez a rövid írása pedig, ahogy fordításának bizonyos fordulatai is (fatum: Isteni-rendelés; res gestae: eleve meg-történt dolgok stb.) arról tanúskodnak, hogy a szerző-fordítót mindenekelőtt kálvinista apologetikai és egyházpolitikai megfontolások vezérelték munkája során.

Ami Laskait különlegessé teszi a többi Lipsius-receptor között a korabeli Magyarországon, az a kálvinista teológia fogalomkészletének előbb említett invokálása: az utóbbi ugyanis arról tanúskodik, hogy Laskai – kortársaival ellentétben – érdeklődéssel fordult Lipsius metafizikai okfejtéseihez is, és helyesen mérte fel azok racionális teológiai következményeit. A dolgozat során Laskai fordításának bizonyos fordulatait elemzem, ami révén arra a következtetésre jutok, hogy a fordító tudatában volt mindazoknak a teológiai elköteleződéseknek, amelyeket Lipsius titkolni próbált szövegében.

Kulcsszavak

Laskai János, Justus Lipsius, neosztoicizmus, magyar filozófia, fordításelmélet, racionális teológia

Tanulmány: itt

Szerző

Gángó Gábor

Cím

A természetjog oktatása a Debreceni Református Kollégiumban

Hivatkozás

DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKI.MKGAKN.2024.119

Absztrakt

A tanulmány levéltári és könyvtári alapkutatásokra támaszkodva áttekinti a természetjog oktatását a Debreceni Református Kollégiumban. A tárgy oktatói Sinai Miklós, Lengyel József és Ercsey Dániel voltak. Az ő tevékenységük lefedi az 1760-tól kb. 1840-ig terjedő időszakot, amely alatt a természetjog szerepelt a tanrendben. Az oktatásra vonatkozó források és a használt kézikönyvek áttekintése feltárja, hogy a tananyagot a Tiszántúli Református Egyházkerület konzisztóriuma írta elő, és döntései nem hagytak helyet az egyéni preferenciáknak. Sárospatakkal ellentétben Debrecenben a tananyagnak bele kellett férnie egy szemeszterbe. Az oktatás során sem nyomtatott, sem kéziratos természetjogi művek nem keletkeztek, csupán előadásjegyzetek maradtak fenn. A tanulmány megmutatja, hogy Debrecenben a nemesi szabadságjogok tudatának elmélyítésére esett a hangsúly a természetjog oktatása során.

Kulcsszavak

protestáns iskolaügy, természetjog, Magyarország, Debrecen

Tanulmány: itt

Szerző

Simon József

Cím

Eredendő bűn vagy theodicea? A nem-létezés antropológiai dilemmái Bethlen Miklósnál (1708)

Hivatkozás

DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKI.MKGAKN.2024.91

Absztrakt

Mire Bethlen Miklós Önéletírásának Elöljáró beszédében a nem-létezés témájának szentelt 10. részhez ér, már igen nagy ívű gondolatmenetet vázolt fel előzetesen az ember társadalmi viselkedése, társadalmi nyelvhasználata és az ennek hátterében meghúzódó elmefilozófiai problémák tárgyalása során. Bethlen individuuma szenvedélyektől vezérelt reflektálatlan nyelvhasználóként próbálja önfenntartását megvalósítani embertársai között, és megfordítva: Bethlen társadalma a psziché reflektálatlan szintjén tárja az egyes ember elé normatív elvárásait és tiltásait. A 10. fejezetben az elmefilozófiai redukcióra hajló Bethlen kísérletet tesz annak a kérdésnek a bemutatására, hogy a nem-létezés, a semmi tekinthető-e antropológiai mozzanatnak. Minthogy Bethlen meggyőződése szerint (1) a semminek nem adható meg a tökéletes létező negációjaként elgondolt metafizikai tartalma, viszont (2) a semmi legfeljebb tartalom nélküli határfogalomként lép elő az elme ama operációjában, melynek során végtelen módon képes osztani bármely mentális egységet, így az antropológiai semmi-fogalom filozófiai szempontból kezelhetetlennek tűnik. Ezzel Bethlen egyfelől eltávolodik a negyedik elmélkedés Descartes-jának platonizáló tendenciájától, másfelől a semmi antropológiai mozzanatát az eredendő bűn teológiai koncepciójában lokalizálja. A tanulmány tézise szerint ez bizonyos feszültséget okoz az Elöljáró beszéd más téziseire vonatkozóan.

Kulcsszavak

theodicea, eredendő bűn, szabad akarat, szégyen, nem-létezés

Tanulmány: itt

Szerző

Bíró Csilla

Cím

Andreas Pannonius és az Énekek énekéhez írt kommentárja

Hivatkozás

DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKI.MKGAKN.2024.65

Absztrakt

Andreas Pannonius, a 15. századi magyar származású karthauzi szerzetes az 1460-as évek folyamán írta Énekek éneke-kommentárját (Expositio super Cantica canticorum). A szöveg befejezésére valószínűleg a ferrarai San Cristoforo karthauzi rendházban került sor. A kommentár egyetlen fennmaradt, nem autográf, 1505-ből származó kéziratát az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi. A 110 fólió terjedelmű kézirat, amelyet a szerző a szeplőtelen fogantatás tanának védelmére alkotott, számos pontján kapcsolódik a misztikus teológiai irodalomhoz. Lényeges elemei például a cselekvő és a szemlélődő életforma összehasonlítása, a passiómisztika körébe tartozó, Krisztus szenvedéseit felidéző memoria passionis-részletek megjelenítése vagy a felemelkedési misztika ismert költői képe, a hegy metafora. Az Énekek éneke-kommentár bemutatása mellett arra is kitérek, hogy ez az európai viszonylatban is kiemelkedő minőségű munka miért maradhatott visszhang nélkül mind a saját, mind a későbbi korokban.

Kulcsszavak

Énekek éneke, Andreas Pannonius, karthauzi rend, bibliakommentár, szeplőtelen fogantatás tana