Tanulmány: itt
Szerző
Smrcz Ádám
Cím
Ancilla Politicae Ecclesiasticae? Felekezeti és egyházpolitikai szempontok a neosztoicizmus magyarországi recepciótörténetében – Laskai János Lipsius-fordításáról
Hivatkozás
DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKI.MKGAKN.2024.141
Absztrakt
Tanulmányomban a Justus Lipsius-féle neosztoicizmus teológiai implikációinak egy magyarországi megjelenését kívánom bemutatni Lipsius első magyar fordítójának, Laskai Jánosnak (1605– ?) a példáján keresztül. Laskai ugyanis nemcsak Lipsius két korai, kálvinista szellemi környezetben született főművének (De Constantia, Politica sive Civilis Doctrina) átültetése miatt tekinthető üde színfoltnak a neosztoicizmus magyarországi recepciótörténetében, hanem amiatt is, hogy a fordításokhoz írt előszavában az itthoni Lipsius-receptorok közül egyedüliként tett kísérletet a mester filozófiájának saját kezű összefoglalására. Ez a rövid írása pedig, ahogy fordításának bizonyos fordulatai is (fatum: Isteni-rendelés; res gestae: eleve meg-történt dolgok stb.) arról tanúskodnak, hogy a szerző-fordítót mindenekelőtt kálvinista apologetikai és egyházpolitikai megfontolások vezérelték munkája során.
Ami Laskait különlegessé teszi a többi Lipsius-receptor között a korabeli Magyarországon, az a kálvinista teológia fogalomkészletének előbb említett invokálása: az utóbbi ugyanis arról tanúskodik, hogy Laskai – kortársaival ellentétben – érdeklődéssel fordult Lipsius metafizikai okfejtéseihez is, és helyesen mérte fel azok racionális teológiai következményeit. A dolgozat során Laskai fordításának bizonyos fordulatait elemzem, ami révén arra a következtetésre jutok, hogy a fordító tudatában volt mindazoknak a teológiai elköteleződéseknek, amelyeket Lipsius titkolni próbált szövegében.
Kulcsszavak
Laskai János, Justus Lipsius, neosztoicizmus, magyar filozófia, fordításelmélet, racionális teológia