"Milyen Európában is élünk? Brüsszel a székelyektől a bretonokig fütyül az őshonos európai kisebbségekre, a kisebbségek nyelvi-kulturális jogaira." Pomozi Péternek, Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontunk igazgatójának legújabb publicisztikája a Magyar Nemzet felületén olvasható:

Magyarország mindenkori királyai az Árpád-kortól kezdődően koronázási szertartásuk keretében esküt tettek az ország szabadságainak és szokásainak megtartására. Ez az általános, bár kétségtelenül rendre aktualizált tartalmú fogadalom egészen III. András király (1290–1301) hatalomra jutásáig elegendő volt az alattvalók számára, annak ellenére, hogy annak betartása nemegyszer csorbát szenvedett.

Az UNESCO 1999-ben nyilvánította február 21-ét Az anyanyelv nemzetközi napjává, amelyet 2000 óta minden évben különféle rendezvényekkel ünnepelnek meg szerte a világban.

"A korabeli magyar társadalmat, a hadsereget a revízió, az antibolsevizmus határozta meg." Babucs Zoltán kutatónknak jelent meg véleménycikke a Magyar Nemzetben.

188 évvel ezelőtt tartották Katona József (1791–1830) Bánk bán című drámájának ősbemutatóját Kassán 1833. február 15-én, s utána pedig a nemzet életének meghatározó eseményeinek fénypontja lett.

1327. február idusán, azaz 13-án I. Károly magyar király (1301–1342) Nagyszombat városában oklevelet bocsátott ki Luxemburgi János cseh királlyal (1310–1346) kötött szövetségéről. A szerződéslevél és az ekkor kötött megállapodás, amelynek megtartására korabeli szokás szerint tanúk jelenlétében esküt is tett az uralkodó, az 1335. évi visegrádi királytalálkozó előzményének tekinthető.

135 éve ezen a napon született és 80 éve szintén február 13-án hunyt el Csűry Bálint (egyes munkáiban Csüri Bálint, Csüry Bálint) nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Munkásságából legfőképpen a nyelvjáráskutatás emelkedik ki.

Intézetünkről, az itt végzett munkájáról nyilatkozott a hargitanépe.ro-nak Sashalmi-Fekete Tamás kutatónk.

1945. február 11-én a magyar páncélosok nehéz döntés előtt álltak: részt vesznek az öngyilkossággal felérő kitörésben vagy megadják magukat a szovjeteknek.

Ha van értelme feltenni a „Mi lett volna ha?” kezdetű kérdést, akkor erre az egyik jó példát talán Dessewffy Aurél élete szolgáltatná. Vajon más irányt vett volna a magyar történelem, ha Dessewffy Aurél nem hal meg rendkívül fiatalon, mindössze 33 évesen, 1842. február 9-én?