Szép hagyományt újított fel A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló 2001. évi LXIII. törvénycikk, amely hőseink kultuszát ismét a nemzeti emlékezet részévé tette. E törvénycikk azonban nem csupán a XX. századi világháborúkban elesettekre, hanem ezeréves állami létünk védelmében elesett valamennyi katonára és civilre is kiterjesztette az emlékezést: „A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam. A Magyar Köztársaság Országgyűlése kötelességének érzi, hogy tisztelettel adózzék azok emléke előtt, akik vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”1
A magyar hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért. A Magyarságkutató Intézet podcastjának középpontjában a magyar hősök emlékezete, a hősiesség fogalma és történelmi hagyománya áll.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából rendez pódiumbeszélgetést a Magyarságkutató Intézet 2026. június 4-én. Az esemény arra keresi a választ, miként él tovább Trianon öröksége a magyar tudományos és kulturális kapcsolatokban, illetve hogyan járulhatnak hozzá a Kárpát-medence különböző régióiban dolgozó kutatók szakmai együttműködéseikkel és személyes kapcsolataikkal a nemzeti összetartozás élményének megerősítéséhez.
A történeti tudás nem múltba fordulás, hanem jövőépítés. Történelmünk azt mutatja, hogy a magyarság akkor tudott tartósan megerősödni nemcsak kulturális, hanem gazdasági értelemben is, amikor saját kulturális értékeit, önazonosságát tudatosan erősítette. A magyar őstörténet kutatása nem politikai jelszó, hanem nemzeti jelentőségű tudományos feladat – mondta a Demokratának dr. M. Lezsák Gabriella, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója.
A Magyarságkutató Intézet ünnepi podcastja a pünkösdi ünnepkör vallási és népi hagyományait járta körül. Vajon miért ismeri kevésbé az átlagember ezt az ünnepet, mint a karácsonyt és a húsvétot? A vendégek: Szpisják Péter Pál kapucinus atya, a móri Szentháromság-templom kisegítő lelkésze, valamint Harangozó Imre néprajzkutató, az MKI Néprajzi Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője.
A pünkösd ünnepének magyar elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, az ünnep ugyanis a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Időpontja a húsvéthoz kötődik, tehát mozgó ünnep, a lehetséges legkorábbi időpontja május 10-e, a legkésőbbi pedig június 13-a.
Május 22-étől a nap az állóövi csillagok rendjében eléri az Ikrek jegyét. Az ősi teremtéstörténetek szerint ez az időszak egykor a világ teremtésének idejét –minden dolgok kezdetét – adta.
25 éve már, hogy dr. Katona Imre nincs közöttünk. Negyed évszázad hosszú idő: ha a személyes emlékek, érzések és emberi benyomások halványulnak is, műveltségének, stílusának, szellemiségének lenyomatát tekintélyes életmű őrzi.
1951. május 21-én a Rákosi diktatúra történetének egyik legdrámaibb, máig ható társadalompolitikai akciója vette kezdetét: a budapestiek kitelepítése. A rendszer intézkedése nem pusztán rendészeti vagy lakáspolitikai lépés volt, hanem tudatos társadalomátalakító kísérlet, azzal a céllal, hogy a nemkívánatos (a korszak ideológiai nyelvezetén: reakciós, osztályidegen) társadalmi csoportokat fizikailag eltávolítsa, egzisztenciálisan megtörje és identitásukat szétzilálja.
Május 21. a magyar honvédelem napja. 1849-ben ekkor ért szabadságharcunk zenitjére, hiszen tizenhét napos intenzív ostrommunkálatot követően a honvédek döntő rohama sikerrel járt: Budavár felett újból Szűz Máriás lobogót lengetett a tavaszi szellő. E nap a honvédsereg diadalát hirdette, amit Bécs kétségbeesésében azzal ismert el, hogy szégyenszemre a cár fegyveres segítségét kérte.
A Magyarságkutató Intézetben megrendezett előadói est különleges betekintést nyújtott a belső-ázsiai népek zenei és epikus hagyományaiba. Az esemény közreműködője Dr. Somfai Kara Dávid, az MKI Eurázsiai Kapcsolatok Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa volt, aki előadásában a mongol nyelvű népek folklórjának, hőseposzainak és zenei világának legfontosabb hagyományait ismertette.
Látogatása során mintegy ötven diák nyerhetett betekintést az archeogenetika világába, valamint a Magyarságkutató Intézet laboratóriumi munkájába. A program során három előadást hallhattak a kutatások módszereiről, történeti jelentőségéről és legfontosabb eredményeiről.
