Mónus József László (Farkas), a Magyarságkutató Intézet hagyományőrző íjász munkatársa messzebbre lőtt, mint valaha bárki a kategóriájában korábban. A nevadai Smith Creek kiszáradt tómedrében augusztus 29-én kezdődött távlövő íjászversenyen 1063,59 méterre juttatta nyílvesszőjét, ezzel 80 centiméterrel túlszárnyalva a 29 éve fennálló világrekordot.
A mai Kína területén, a Muu Us-homokföld peremén állnak Tongwancheng, az egyetlen feltárt, xiongnu néphez köthető főváros romjai. A több mint 1600 éves város története különleges betekintést enged a sztyeppei és letelepedett kultúrák találkozásába, miközben kutatása a hun–xiongnu örökség és az eurázsiai kapcsolatrendszerek vizsgálatához is fontos adalékokkal szolgál. Tanulmányunk a történeti források és a régészeti eredmények alapján mutatja be az egykori fővárost, amelynek feltárása 2025-ben új lendületet kapott.
A Magyarságkutató Intézet Nyelvtörténeti és Nyelvtervezési Kutatóközpontja 2026. szeptember 16–17-én nemzetközi konferenciát rendez Budapesten, amely az európai országok és a posztszovjet térség aktuális nyelvpolitikai folyamatait, kihívásait és jövőbeli lehetőségeit vizsgálja. A kétnapos tanácskozás hazai és külföldi kutatók részvételével többek között az állami nyelvpolitika, a kisebbségi nyelvek helyzete, a nyelvi jogok, az oktatás, a revitalizáció és a nyelvi standardizáció kérdéseit járja körül.
Ötszáz évvel a mohácsi csata után is élénk szakmai vita övezi az 1526. augusztus 29-én történteket. Elkerülhetetlen volt-e a vereség? Mekkora felelősség terhelte a magyar politikai és katonai elitet? Valóban késlekedett Szapolyai János? Jobb lett volna-e kivárni a további magyar csapatok érkezését? A Magyarságkutató Intézet Mohács 500 című podcastjában ezekről a máig vitatott kérdésekről beszélgetett Hidán Csaba régész, történész, a Hagyományőrző és Történeti Rekonstrukciós Kutatóközpont tudományos főmunkatársa és Illik Péter történész, a Történeti Kutatóközpont tudományos munkatársa Toót-Holló Tamás moderálásával.
Szeptember 10-én ismét a Szent Korona történetének egyik különleges fejezetét állítjuk pódiumbeszélgetésünk középpontjába. Ezúttal a XIX. század eseményeit, a Szent Korona sérüléseit, valamint az ezekhez kapcsolódó javításokat és átalakításokat vizsgáljuk.
A 130 éve született Márton Áron püspök életútját a hithez, az igazsághoz és az emberi méltósághoz való rendíthetetlen ragaszkodás határozta meg. Háború, kisebbségi lét, börtön és kommunista üldöztetés sem tudta megtörni: következetesen kiállt az üldözöttekért, elutasította a politikai és ideológiai megalkuvást, és egész szolgálatával azt hirdette, hogy az ember soha nem válhat a hatalom eszközévé. Erkölcsi öröksége éppen ezért ma is különös erővel szól hozzánk.
Százöt esztendővel ezelőtt, 1921. augusztus 28-án kirobbant a nyugat-magyarországi felkelés, amely megakadályozta, hogy Ausztria elfoglalja az 1919. szeptember 10-i saint-germaini békében neki ígért magyar területeket.
A millenniumi évre évek óta készült az ország vezetése. Az Ezredéves Kiállítás 1896. május 2. és október 31. közötti programjai közé esett a korábban mindig is nagy tömegeket vonzó Szent István-nap a Szent Jobb-körmenettel. A központi ünnepséget jelentő fővárosi ünnepség mellett kiemelt figyelmet kapott a székesfehérvári augusztus 20-i megemlékezés azért, mert a pápa nem sokkal korábban kegyhellyé nyilvánította a székesegyházat az ott őrzött Szent István-ereklye miatt.
Imádták diákjai beszédhibás kisiskolásoktól a színművészeti főiskolásokig. Ő volt Eperjes Károly felfedezője. Kiváló könyveket írt a magyar nyelv szebb művelése, ahogy egyik műve címében fogalmazott, a „beszédművesség” tárgykörében. Montágh Imre 91 éves lenne, ám egy felfoghatatlan baleset miatt immár 40 éve nincs közöttünk.
Milyen hasonlóságok fedezhetők fel a hevszurok és a magyarok harci hagyományaiban? Hogyan maradhat fenn évszázadokon át egy közösség fegyveres tudása? És mit ér a történeti forrás, ha a kutató nem indul el a helyszínre, hogy saját szemével is ellenőrizze annak állításait?
Az 1867. évi kiegyezés utáni korszak első nagy újjáépítési vállalkozása volt a budavári Nagyboldogasszony-templom, közkeletűbb nevén a Mátyás-templom rekonstrukciója. Ebben az időszakban először I. Ferenc József 1867. június 8-i magyar királlyá koronázása alkalmával került az országos figyelem középpontjába, ugyanis itt helyezték az uralkodó fejére a Szent Koronát. Majd az augusztus 20-i Szent István-napi ünnep során rendre itt tartották a szentmisét és a szónoklatot egészen 1875-ig. Az egyházi szertartást 1876-tól csaknem húsz évig a helyőrségi templomban bonyolították le.
A régi, sárgult lapú Csíziókban a „két asszony köze” néven emlegetett időszak augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján kezdődik és szeptember 8-áig, Kisasszony napjáig tart. A néhai fejkendős falusi öregasszonyok szerint különös, misztikus, már-már varázserejű időszak ez, amikor leginkább a gyógyfüvek szedésével, a lakásban lévő holmik, ágyneműk, ruhafélék szellőztetésével és például kotlóültetéssel érdemes foglalatoskodni. Mivel lassan Kisasszony havának közepén járunk, kezdjük egy picit korábban.
