A Magyarságkutató Intézet december 1-jén – azon a napon, amikor 1918-ban Ágostonfalváról elindult Bocz százados páncélvonata a székely önkéntesekkel – rendezte meg tematikus pódiumbeszélgetését. A dátum így szimbolikusan is a hadosztály születésének pillanatára utal, amely a székely közösség rendkívüli önszervező erejét mutatta meg.

A rendezvényen M. Lezsák Gabriella főigazgató köszöntője után Babucs Zoltán és Gottfried Barna hadtörténészek – valamint Fráter Olivér, a Kratochvil Károly című könyv szerzője videóüzenetben – osztották meg kutatásaik eredményeit, Toót-Holló Tamás moderálásával.

M. Lezsák Gabriella beszédében hangsúlyozta: a Székely Hadosztály a magyar közösségi helytállás egyik legfontosabb történelmi példája. Rámutatott, hogy december 1-je a magyar nemzet számára a veszteség és a szétszakítottság emléknapja, ugyanakkor az intézet célja éppen az, hogy a trianoni trauma feldolgozását identitáserősítő módon segítse. Ennek része azoknak a folyamatoknak a feltárása, amelyek a történelmi tragédiához vezettek – és amelyek között a székely katonák ellenállása különösen kiemelkedik. Mint elmondta, a hadosztály bizonyította, hogy Erdély átmenetele nem történt válasz nélkül: amikor a magyar állami struktúrák szétestek, a székelyek mégis képesek voltak magukat megszervezni, és késleltetni a román előrenyomulást.

A főigazgató utalt arra is, hogy a korszak más helyszínein – például Balassagyarmaton – hasonló civil összefogás akadályozta meg az előrenyomulást, ami máig emlékeztet arra, hogy a közösségi cselekvésnek a legnehezebb történelmi helyzetekben is jelentősége van. Zárásként hozzátette: régészként maga is érdeklődéssel várta, milyen új szempontokkal gazdagítják a történészek a Székely Hadosztály működésének értelmezését.

A beszélgetést a moderátor, Toót-Holló Tamás egy Szabó Dezső-idézettel nyitotta: “Nem a győzelem a harc értelme, hanem a betöltött kötelesség csodás szentsége.” Ez a gondolat az este további részének keretet adott, hiszen a történészek egybehangzóan úgy látták: a Székely Hadosztály küzdelmét elsősorban a kötelességtudat és a szülőföld védelmének elhivatottsága határozta meg.

Az asztalnál helyet foglaló Gottfried Barna, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakreferense, valamint Babucs Zoltán, a Magyarságkutató Intézet hadtörténésze kronologikus áttekintéssel idézték fel az eseményeket. Részletesen bemutatták a Székely Hadosztály politikai és katonai környezetét, és rávilágítottak arra, hogy a frontok felbomlásának idején a hadosztály volt az egyetlen, amely valódi, szervezett ellenállásra volt képes. Felidézték azt is, hogy a korszak zűrzavaros körülményei – leszerelési parancsok, politikai bizonytalanság, logisztikai szabotázsok – ellenére a székely katonák fegyelmezettsége és morális ereje emelte ki őket a kor más alakulatai közül.

A pódium fókuszában Kratochvil Károly alakja állt, akit rendíthetetlen vezetői hozzáállása miatt követett a hadosztály. A beszélgetés a szerveződés korai szakaszától a legfontosabb hadműveletekig vezette végig a hallgatóságot: szó esett a kolozsvári rendfenntartásról, a Királyhágónál kialakított védvonalról, a Csucsa térségében végrehajtott ellentámadásokról és a székelyek Ipoly menti harcairól is. Fráter Olivértől több videóüzenetet is bejátszottak a szervezők, amelyekben a szerző számos érdekes részletet osztott meg könyvéből a közönséggel Kratocvil Károlyról. 

A szakértők hangsúlyozták: a hadosztály soha nem ideológiai alapon cselekedett, hanem a terület és a közösség védelme érdekében. Mint elhangzott, a radikális eszmék és forradalmi mozgalmak hatása jóval gyengébb volt Székelyföldön, így a katonák döntéseit leginkább a helyben gyökerező kötelességtudat és a konkrét fenyegetésre adott válasz határozta meg.

A rendezvény különleges hangulatát tovább erősítette a korabeli egyenruhákat viselő hagyományőrzők jelenléte, akik eredeti fegyverekkel és felszerelésekkel szemléltették a Székely Hadosztály katonáinak világát.

A nagy érdeklődés mellett zajló program végén a hallgatóság személyesen is elbeszélgethetett a szakértőkkel. A Székely Hadosztály öröksége ma is élő: a helytállás, az összefogás és a felelősségvállalás példája, amelyet a Magyarságkutató Intézet továbbra is kutat, bemutat és közvetít a szélesebb közönség felé.