A Magyarságkutató Intézet november 25-ei pódiumbeszélgetésén a mesterséges intelligencia nem pusztán technológiai trendként, hanem korunk egyik legösszetettebb társadalmi és kulturális jelenségeként került terítékre.

A résztvevők – Aczél Petra kommunikációkutató, Door Tamás AI-tanácsadó és Toót-Holló Tamás moderátor – másfél órában vitatták meg az MI hatását a médiára, a munkaerőpiacra, a nyelvre, a nemzeti szuverenitásra, az emberi méltóságra, vagy épp a tudományra és a kutatási területekre. 

A moderátor bevezetőjében szemléletes adatokkal érzékeltette, milyen gyorsan terjed az MI. Amíg a TikToknak kilenc hónap kellett a százmillió felhasználóhoz, addig az OpenAI rendszere mindössze kettő alatt érte el ugyanezt. Ez a „rohamtempó” – hangsúlyozta – világosan mutatja, hogy olyan változás vesz körül minket, amelyet meg kell értenünk, mielőtt megítélnénk.

A beszélgetés első részében Aczél Petra arra hívta fel a figyelmet, hogy a mesterséges intelligencia nem egyszerű technológia, nem is valamiféle „új eszköz” a sok közül. Szerinte az MI inkább egy intellektuális és információs közeg, amely magába olvasztja a minket körülvevő világot, miközben emberi jellegű viselkedésmintákat is mutat. „Már nem azt mondjuk: beírtam a keresőbe, hanem azt, hogy megkérdeztem tőle” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy az algoritmusok antropomorfizálása óhatatlanul megváltoztatja a hozzájuk való viszonyunkat.

Door Tamás a vállalati tapasztalatok felől ragadta meg a kérdést. Úgy fogalmazott, hogy az MI sokszor olyan kényelmet ad, „mint a televízió távirányítója”: néhány hónap alatt természetessé válik, majd nélkülözhetetlenné. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az emberek gyakran többet bíznak a saját kedvenc platformjukban, mint a munkahely által bevezetett rendszerekben. A vállalati kultúrát átalakító erő szerinte nem az MI képességeiben rejlik, hanem abban, hogyan szoknak hozzá a különböző generációk – akik közül meglepő módon nem a legfiatalabbak a legnyitottabbak az új technológiára.

A pódiumbeszélgetés kitért a nemzeti szuverenitás kérdésére is. Aczél Petra hangsúlyozta: az AI-rendszerek egyik legfontosabb működési eleme az adat, és ha egy ország nem vigyáz saját adatvagyonára, mások fogják hasznosítani azt – akár gazdasági, akár stratégiai előnyt kovácsolva belőle. „Olyan, mintha kitárt ajtó előtt öltözködnénk” – fogalmazott, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a mezőgazdasági, egészségügyi vagy települési kollektív adatok elvesztése, kiszivárgása nem pusztán technológiai, hanem nemzetstratégiai kockázatot jelentene.

A médiáról szólva Toót-Holló Tamás a „zero click internet” jelenségét emelte ki: egyre többen kapnak már előre összefoglalt, MI által generált tartalmakat, anélkül, hogy eredeti cikkekre kattintanának. Ez a jelenség alapjaiban rendezi át a hagyományos médiapiac működését, ami eddig a követhető közönségforgalomra épült. Door Tamás példákkal illusztrálta, hogy a nagy technológiai platformok már ma is hatalmas mennyiségű tartalmat használnak fel a saját modelljeik tanítására gyakran – szinte mindig – anélkül, hogy ezért a kiadók bármilyen kompenzációt kapnának.

A beszélgetés egyik legélénkebb része az oktatás jövőjéről szólt. A mesterséges intelligenciával készített beadandók, az AI-detektorokat megkerülő „humanizerek”, valamint a diákok digitális jártassága egy olyan helyzetet teremt, amelyre az oktatási rendszernek gyorsan kell reagálnia. Toót-Holló Tamás megjegyezte: a közelmúlt felmérései szerint a tanárok sokszor alábecsülik, milyen könnyen megtéveszthetők a MI-vel írt szövegek által. Aczél Petra ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy az oktatás történetében nem örök érvényű minden, amit ma épp aktuális oktatási formának tekintünk: „nem mindig így tanultunk, ahogy most tanítunk. Lehet, hogy a jövőben a beszélgetés, a vita lesz az oktatás alapja – nem a beadandó házidolgozatok”.

A rendezvény végén a moderátor az emberi méltóság kérdésére terelte a szót. Door Tamás hangsúlyozta: a méltóságot nem az AI veszélyezteti, hanem az, ha mi magunk adjuk oda – könnyelmű adatmegosztással, felelőtlen használattal vagy túlzott ráhagyatkozással. Aczél Petra hozzátette: az ember értéke nem mérhető össze egy gépével, mert az ember „képmás”, azaz belső méltósága nem technológiai viszonyokból fakad. A félelem helyett – mondta – tudatosságra és tartásra van szükség. Gondolatát Szent II. János Pál pápa híres intelmével zárta: „Ne féljetek!”

A beszélgetés hosszasan is folytatódhatott volna, ám a hivatalos idő lejártával a hallgatóság informális keretek között tehette fel kérdéseit a résztvevőknek. A közönség aktív jelenléte és a szakértőkben megmutatkozó alkalmi véleménykülönbségek is azt jelezték: a mesterséges intelligencia témája nemcsak időszerű, hanem nemzedékeket, szakmákat és gondolkodásmódokat összekötő, vagy épp megosztó kérdés.