A kárpátaljai magyar iskolások már alsóban megismerkednek Szalai Borbála gyermekverseivel, iskoláséveik alatt megtanulják memoriterként Kovács Vilmos és Vári Fábián László műveit. A nagy hagyományokkal rendelkező szavalóversenyeken a résztvevőknek gyakran alkalma nyílik megismerkedni a szerzőkkel, akik megtisztelik jelenlétükkel az eseményt.

Méltán büszkélkedhetünk Nagy Zoltán Mihály 1991-ben kiadott regényével, A sátán fattyával, amelynek nagysikerű filmadaptációja 2018-ban készült el Zsigmond Dezső rendezésében. Szeretjük Penckófer János Hamuther-jét, Berniczky Éva novelláit és regényeit, Balla D. Károly (aki a Károj formát használja előszeretettel a j hang jelöléséhez való viszonya folytán) cinikus őszinteséggel írt irodalmi és kritikai alkotásait. Személyes kedvenceim a ’80-as évek – az én gyerekkorom – alkotói, Horváth Sándor, Tárczy Andor, Füzesi Magda, S. Benedek András, Dupka György és a többiek, de szívesen olvasok a szemem előtt beérő fiataloktól is.

2014-ben megalakult a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság – Kárpátaljai Fiatal Magyar Alkotók Közössége, amely a helyi irodalmi, művészeti élet fellendítését, a fiatal pályakezdők kibontakozását segíti elő.

A mára már kiforrott alkotók többsége az elmúlt évtizedekben valamilyen irodalmi fórum közösségéhez tartozott. Ilyen volt az 1989-ben elindított Hatodik Síp című időszaki kiadvány, amely Balla D. Károly nevéhez fűződik. A századforduló táján ebből két másik rendszeres kiadvány, a Pánsíp (1993–2001) és a Véletlen balett (1999–2005) folyóirat alakult. Majd 2002-től a máig megjelenő Együtt, amelyet Vári Fábián László, Nagy Zoltán Mihály és Dupka György indított el, s mára az egyetlen magyar nyelvű rendszeres irodalmi kiadvány Ukrajnában, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirata. Egész generációnyi alkotó mutatkozik be az évek során írásaival: Lőrincz P. Gabriella, Bakos Kiss Károly, Lengyel János neve sorolható, míg az új, fiatal nemzedékhez Marcsák Gergely, Shrek Tímea, Nagy Tamás, Kopriva Nikolett és mások tartoznak.

Ma a kárpátaljai szerzők irodalmi karavánokkal járják Magyarországot, a Felvidéket, Erdélyt és a Délvidéket. Éves rendezvényeket, ünnepi megemlékezéseket odahaza is szerveznek, de összetartó közösséget verbuválnak azokból is, akik nem tudnak hazatérni. Nagy érdemei vannak ebben a misszióban Dupka Györgynek és Csordás Lászlónak, akik irodalmi tevékenységük mellett az irodalomszervezői munkát is felvállalták. 

Azt mondják, hogy a nehéz idők erős embereket teremtenek. Odahaza is maradtak olyanok, akik dalban, zenében, versben üzennek. Most jelentkeznek, első próbálkozásaikkal ismerkedünk, a kitartásuk majd meghozza gyümölcsét.