Tanulmány: itt
Szerző
Németh Dániel
Cím
Nyelvemlékek adatainak nyelvjárástörténeti értékelése: adat és elmélet viszonya
Hivatkozás
DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2025.7
Kivonat
A nyelvi adat nincs önmagában, azt a kutató teremti elő. A nyelvtörténeti kutatásokban sokféle módszer hasznosítható a dimenzionális szemlélet jegyében. Egy nyelv történeti kutatása során tekintettel kell lenni a jelenkori állapotára és a létező belső változatok adataira is. A nyelvi változás nem egyenes vonalú, olykor többféle folytatást hoz létre, amelyek nemritkán önálló nyelvváltozatok elemei is. A nyelvhasználat társadalmi beágyazottsága és a nyelvet körülvevő hiedelmek miatt minden változatnak van önálló normája. A magyarban a köznyelvi norma van többé-kevésbé leírva, a nyelvjárási elemek vizsgálata gyakran nehézkes. Különösen óvatosnak kell lenni, amikor nyelvemlékek nyelvjárásiasságát és normatörekvéseit vizsgáljuk. E két jelenség mindig egyidejűleg van jelen a megnyilatkozásokban, a változatok között gyakran mosódik el a határ. A tanulmányban négy olyan jelenséget mutatok be (szókészleti változás; stílusérték változása; jelentésváltozás; tulajdonnévvé válás és alaki elkülönülés), amelyek a nyelvjárások és a köznyelv kölcsönhatásából eredően a nyelvjárások történeti változásaiba engednek bepillantást. Efféle vizsgálatok olykor a nyelvemlékek lokalizálásában, így a további nyelvjárástörténeti kiértékelésben is segítséget nyújthatnak.
A közösségi oldalakon szereplő adat olykor regionális köznyelvet képvisel. Előfordulhat, hogy az adatközlő magát a nyelvjárást nem ismeri, csupán azt a szót, amely belőle a regionális köznyelvbe bekerült. Egyes szavak egymástól távol levő helyszíneken is megjelennek.
Kulcsszavak
nyelvjárástörténet, nyelvjárási írásbeliség, nyelvemlék, nyelvemlékelemzés, köznyelv, nyelvi norma