Egy hellenisztikus korra visszamenő görög hagyomány Belső-Ázsia törzseiről

Belső-Ázsia területéről a görög-római hagyományban eddigi tud- tunkkal a principatus korának eleje előtt nincs információ. Ez alól jelenthet kivé- telt Amómétosz Plinius és Solinus által idézett adata az attacora népről. Amómét- osz alig ismert szerző, valószínűleg a diadokhoszok vagy inkább I. Ptolemaiosz korában élt Egyiptomban. Az idézet első ránézésre egy hyperboreus-szerű miti- kus népre vonatkozik, elemzése azonban arra utal, hogy Amómétosz az attacorá- kon túl még két népet ismert, a Brisarit és a „Cicones”-t, ám az utóbbi valószínű- leg szövegromlás egy eredeti Conae/Cones népnévből. Az attacorák valóságos létét pedig megerősíti, hogy variáns névalakban Ptolemaiosz, Orosius és Pseudo- Aethicus is ismeri őket, közelítő földrajzi helyet is megadva, amelynek alapján két útvonalon, délről (a Himaláját megkerülve) és északról (Gandhárán és Baktrián át) is megközelíthetők. Az attacorák tehát egy pontosan ma még meg nem hatá- rozható belső-ázsiai medencében valóban élhettek, tőlük északra pedig a Conae népnév összevethető Orosius Chuni népnevével, valamint a xiongnu népnév ma rekonstruálható ókínai kiejtésével, vagyis lehetséges, hogy a hunok első európai említéséről van szó.

Amómétosz, Belső-Ázsia, Sinus Attacorum, Cicones, hunok