Tanulmány: itt

Szerző

Völgyesi Levente

Cím

A Regnum Marianum-eszme alkotmányjogi vonatkozásai

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.RM.2022.13

Absztrakt

Egyesek történelmi tényként, mások legendaként kezelik azt, hogy amikor Szent István király halála közeledtét érezte, Magyarország további sorsát megnyugtató módon kívánta rendezni, így e világi értelemben – élve a patrimoniális uralkodó felségjogával – utódkijelölési jogát gyakorolva Orseolo Péterre hagyta az ország koronáját, amíg a Magyar Királyság örökös királynőjénekMagyarok Nagyasszonyát, a Boldogságos Szűz Máriát tette meg. Mindezen történelmi tényeknek vagy legendás elemeknek évszázadokig különösebb közjogi jelentőségével nem találkozunk. Azon ábrázolásnak, miszerint Szent István nyújtja Szűz Máriának a Szent Koronát, csupán az újkor hajnalán lesz létjogosultsága. A rendi jogok kiteljesedésével, a XVI. században kristályosodik ki és válik egységes eszmévé a Szent Korona-tan és az organikus állameszme. Werbőczy István az általa megalkotott Hármaskönyvben kapcsolja egybe a király és a rendek személyi, valamint a Magyar Királyság országainak területi egységét valló elméletet, ahol a Regnum tulajdonosa minden egyes esetben maga a Szent Korona, ez pedig ezáltal lesz misztérium, szimbólum és absztraktum. Ebben az ideális egységképben komoly törést okoz a kettős királyválasztás (1526), majd Magyarország három részre szakadása (1541). S nem csupán az ország feldarabolódása, hanem az egyes országrészek feletti idegen befolyás érvényesülése és az önálló nemzeti lét megszűnésének fenyegetettsége is napirendre került. Az ország feldaraboltsága nem csupán politikai, hanem vallási alapon is bekövetkezett. Ebben a helyzetben önmagában a Szent Korona-eszme elégtelennek bizonyult, hiszen az idegen érdekeket szolgáló magyar királyok törvényes uralkodónak számítottak, amennyiben megválasztásukba és megkoronázásukba alaki hiba nem csúszott. Ebben az időszakban erősödött fel a Regnum Marianum eszmeköre, amely a mai napig érezteti hatását. Egyszerre szolgálta a vallási egységet, a rekatolizáció ügyét, továbbá a Mária személyében a nemzet egy idealizált uralkodónőt kaphatott, s a Hereditas Mariae-elv mentén az ország töröktől való visszafoglalása, majd az abszolutisztikus uralkodói tendenciákkal szembeni fellépés alkalmas eszközévé vált.

Kulcsszavak

magyar alkotmánytörténet, Habsburg abszolutizmus, Szent Korona-tan, Mária öröksége