Tanulmány: itt
Szerző
Ö. Kovács József
Cím
Mindennapi valóság
a szocialista állami erőszak vidéktörténeti olvasatai
Hivatkozás
DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKI.HG.2022.85
Absztrakt
Az „új gazdasági mechanizmust” a döntéshozatali belső információk szerint már jóval az 1973. évi árrobbanás vagy éppen a politikatörténetben felbukkanó MSZMP-n belüli ellenpolitizálás előtt is alapvető strukturális feszültségek jellemezték. Az „új gazdasági mechanizmus” értelmezhető úgy is, mint a „szocializmus alapjainak lerakásával” kialakított rendszer kényszerű engedményekkel társított csődeljárási kísérlete, vagyis nem lehet sikertörténetként szemlélni. A szocialista rendszeren belül a döntéshozatalban legalább két alapvető
probléma volt. Az egyik a magántulajdon döntő részének felszámolásából fakadó ösztönzés hiánya, a másik pedig a megfelelő minőségű és mennyiségű információk hiányából fakadt. A szocialista projekt tervezői számára a magántulajdon megszüntetése azt jelentette, hogy fokozni tudták a fizikai kimenetet anélkül, hogy megfelelő módon kompenzálták volna a költségeket, a társadalmi vagy éppen a környezeti károkat. A szocialista rendszeren belüli pazarlást – így például a szennyezés hatékony megelőzési hiányát – nem lehet figyelmen kívül hagyni a rendszer értékelésekor. Az állami erőszakos hatalom kiterjeszkedése révén lényegében a „nyertes mindent vitt” rendszer alakult ki. A kommunista rezsimek erőszakos iparosítási, társadalomátalakítási folyamatai ebben az alapvető összefüggésben értelmezhetők.
Kulcsszavak
új gazdasági mechanizmus, agrárpolitika, kényszerkollektivizálás, nagyüzemi gazdálkodás, termelőszövetkezetek