Tegnap

Az én hazám
csendes pentaton ének.
Ha szívemhez hajolsz,
eléneklem néked.

Horváth Sándor: Haza¹

Az elmúlt évtizedekben folytatódott az elvándorlás Kárpátaljáról, a jobb élet reményében elindult a Magyarországra, illetve a nyugati országokba áttelepülő irodalmi alkotók újabb hulláma. Ez a sajnálatos folyamat az utóbbi néhány évben a politikai, gazdasági bizonytalanság és a háború veszélye miatt még intenzívebbé vált.

Az én emlékeim a ’80-as évekig érnek vissza, amikor Ungváron pezsgő irodalmi élet volt. Az első ilyen egy versmondáshoz kapcsolódik, 6-7 éves lehettem, éppen csak iskolás, amikor apám elvitt a Drávai Gizella Kör egyik alkalmára, ahol szereplésem után kimenetkor többen megfogták a kezemet, és mosolyogva kívántak további sikereket. Én persze utána dicsekedve meséltem, hogy mennyien „pratuláltak” nekem.

A Drávai Gizella Kör több évtizedes működése alatt teret engedett az irodalmi vitáknak, az alkotók itt mutatták be az új szerzeményeiket a nagyérdeműnek, az egyetemi tanárok a diákok bevonásával ide szervezték a nemzeti ünnepek és más jeles események alkalmából összeállított műsorukat. Számos későbbi író, költő itt debütált diákként. A hallgatóság úgy járt a területi könyvtár magyar részlegére ilyenkor, mintha templomba menne. Volt indok, volt színvonal és volt igény rá. Kellett hozzá Hadar Piroska néni, a könyvtár magyar részlege vezetőjének és munkatársainak kitartása, ami meg is volt végig, a könyvtár átszervezéséig, amikor a magyar nyelvű részleget máshová költöztették.

A felnőtt közönség mellett rendszeresen szerveztek ünnepi műsort, szavalóesteket, vetélkedőket az ungvári, illetve a vonzáskörzetben élő magyar iskolások számára mind a könyvtár, mind az akkori Zalka Máté Középiskola, illetve az 1988-ban nyílt Hungarológiai Központ bázisán. Gyermekéveink alatt számtalan ilyen eseményen vettünk részt, egy versmondó-vetélkedőért elutaztunk messzebbre is. Akkoriban indult a terület egyik legnívósabb rendezvénysorozata, a Költészeti Napok, amelyet évente Nagyberegen vagy Bátyúban felváltva rendeznek.

Egy ilyen alkalommal Horváth Sándor egyik prózáját, az Árnyjátékot mondtam éppen, amikor észrevettem, hogy a közönség soraiban ott van ő is. Arra már nem emlékszem, hogy helyezést elértem-e, de nyertem egy emléket a szerzőtől.

Nemrég újra megtaláltam ezt a kötetet, amikor a MOZAIK-ba kerestem a kárpátaljai alkotók kiadványai között otthon a kisszobában. A MOZAIK állandó kiállítás a kárpátaljai magyar irodalom alkotóinak kiadványaiból, amelyet a Magyar Filológiai Tanszék bázisán hoztunk létre. Mivel sokuk magyar filológus diákunk volt egykor, adódott az ötlet, hogy legyen egy hely, ahol vizuálisan jelen vannak a Kárpátalján egykor és ma alkotók, ahol a műveikből összeállhat a kárpátaljai magyar irodalom mozaikja.

Egykori magyar szakos diákok – kárpátaljai irodalmi alkotók fényképei a MOZAIK-ban Ungváron, a Magyar Filológiai Tanszék szaktantermében

Továbbra is szerveződtek irodalmi csoportok, műkedvelő körök, amelyek igyekeztek nagyobb popularitást szerezni az irodalmi alkotásoknak, illetve a kárpátaljai íróknak, költőknek. Alkotótáborokban, találkozókon, irodalmi körutakon mutatták be legújabb szerzeményeiket.

2007-ben megjelent az Új vetés című antológia, amely a kárpátaljai magyar irodalom új nemzedékét ígérte. Az ígéretből végül valószínűleg azért nem lett erős nemzedéki fellépés, mert hiányzott a kezdeményezésből az együtt gondolkodás, illetve az együtt haladás eszménye. Minden szerző külön-külön, egyéni kiállásban próbált meg jelen lenni az itteni irodalmi életben.²

„Az időben előttünk járó »kvázi-nemzedék«, a mai késő harmincasok-negyvenesek korosztálya ugyanis jószerivel adós maradt a jelentősnek számító művek megírásával (két kivétel azért említhető az utóbbi évekből: Bakos Kiss Károly, akinek elhallgatása előtt komoly érdemei voltak a helyi líra korszerűsítésében, és Brenzovics Marianna, akinek művei új lehetőségek sorát tárták fel a prózában).” ³

Korunk fiatal, feltörekvő írógenerációja szintén keresi helyét a kárpátaljai irodalmi élet palettáján. A 2014-ben alakult kárpátaljai Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) állandó fóruma az irodalmi életnek, a legfiatalabb nemzedék tagjai intézményi keretek között népszerűsítik az irodalmat. Kapcsolatot építenek más régiókban működő szervezetekkel, valamint az anyaországi fórumokkal. Az oktatási intézményekben, könyvtárakban az utóbbi években rendszeressé váló beszélgetések, író-olvasó találkozók, irodalmi karavánok alkalmával a szerzők maguk hozzák el írásaikat a jövő olvasóinak.