A Magyar Nemzet számolt be róla elsőnek... 

hogy a Magyarságkutató Intézet hun kutatásokban is fontos szerepet betöltő, tudományos mérföldkövet jelentő gepida kutatásának összefoglalója a rangos Genes szakfolyóiratban jelenleg a legolvasottabb publikáció. A Magyarságkutató Intézet lépésről lépésre tárja fel a népvándorlás kori népességek genetikai hátterét. Az elmúlt három évben csak az archeogenetikai szakterületen hat tudományos cikkünk jelent meg, további négy vár megjelenésre nemzetközi szaklapokban. A gepidák egy nagyon fontos összekötő kapocs a hun és az avar kor között. 

Kárpát-medencei jelenlétüket az V. századtól lehet bizonyítani, a Hun Birodalom terjeszkedésével párhuzamosan, amelynek ők is a részeivé váltak.
Kiemelkedő tudományos eredmény, hogy a Magyarságkutató Intézet szekvenált először a Kárpát-medencében gepida korszakú csontokat. A kutatás olyan 46 új anyai vonal vizsgálatára terjedt ki, amelyek az 1500 évvel ezelőtti Erdélyből, a gepida korszakból származtak.
Mint azt korábban is megírtuk, a páratlan és évezredekre visszavezethető magyar őstörténetkutatások érdekében a Magyarságkutató Intézet az eredményeket a nemzetközi és a hazai kutatók számára is azonnal hozzáférhetővé tette.
A kutatásnak köszönhetően immár össze lehet hasonlítani, hogy az V–VI. században itt temetkező népességek keletről vagy nyugatról származtak-e, esetleg a megelőző korokban a Kárpát-medencében élő helybeli népesség leszármazottjai.

A teljes mitokondriális DNS (mtDNS) vizsgálatával az anyai leszármazási vonalak értékelésére nyílt lehetőség. Az eredményeket összevetették a más régészeti korú populációk, összesen 4324 minta mtDNS adatát tartalmazó adatbázissal, hogy előzetes képet kapjanak a vizsgált gepida szériák eredetét, struktúráját, biológiai kapcsolatait illetően – összességében tehát arról, hogy hol a helyük a népek országútján.

A genetikai adatok túlnyomórészt északnyugat-európai mitokondriális leszármazási vonalak jelenlétét mutatták a gepidák esetében.
Kiemelten fontos, hogy az eredmények valóban kapcsolatot mutatnak más germán csoportokkal (például a langobardokkal), és a gepidák „bölcsőjének” tekintett Wielbark-kultúra népességével egyaránt. Ezzel szemben ázsiai leszármazási vonalat csak egyetlen esetben találtak, tehát a vizsgált populációknál nem feltételezhető jelentősebb keveredés keletről érkező csoportokkal a hun korban.

A teljes írás a Magyar Nemzet oldalán olvasható.