Magyar-horvát nemzetközi kutatás keretében, a Magyarságkutató Intézet vezetésével, archeogenomikai vizsgálatokkal került meghatározásra a Hunyadi leszármazottak genetikai származása.

Az eredmények a Heliyon nemzetközi szakfolyóiratban közölték, amely itt érhető el. 

A kutatás előzményei: a magyar történelmi uralkodóházak vizsgálatait 2014-ben Prof. Dr. Kásler Miklós és munkatársai dolgozták ki és indították el, majd 2019-től a Magyarságkutató Intézet folytatja ezeket a kutatásokat. 2020-ban Prof. Dr. Kásler Miklós miniszterként kezdeményezte a Hunyadi-ház archeogenetikai vizsgálatát, amelynek keretében zajlottak egyeztetések a varasdi püspökkel. A sikeres tárgyalásoknak köszönhetően tudománydiplomáciai sikerként kerülhetett sor a lepoglavai sír felnyitására.

A kutatás gyakorlati kivitelezését 2021. elején kezdték meg a kutatók Lepoglavában, Horvátországban.  A Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatására szentelt templom gótikus szentélyében, az oltár előtt található a márvány fedlap alatt található Hunyadi Mátyás fiának Corvin Jánosnak és unokájának Corvin Kristófnak sírhelye.

A márvány sírfedlap eltávolítása után az eredeti XV. századi gótikus sírgödör tárult a kutatók elé, benne egy késői (XIX. századi) ereklyetartó koporsóval, melybe a XIX. századi antropológiai vizsgálat után helyezték vissza a sírban korábban eredeti helyükön nyugvó csontmaradványokat. A kisméretű koporsó helyét, fellelt állapotát fényképesen és rajzosan is dokumentálták, majd eltávolították róla a szinte teljesen egyben megmaradt feliratos koporsófedelet. Ekkor látták, hogy a koporsóban másodlagos helyzetben ugyan, de két egyén csontjai voltak. A csontok helyzetét dokumentálták, majd a helyszínen elvégezték az antropológiai vizsgálatokat és a genetikai mintavételezést.

Ahogy a korábbi sajtóközleményünkben jeleztük, a Magyarságkutató Intézet munkatársai az extrém körülmények között végrehajtott mintavétel ellenére sikeres DNS izolálást hajtottak végre.
A kutatás során elvégzett radiokarbon kormeghatározás megerősítette a régészeti és történeti adatokat. Az antropológiai mérések alapján az egyének koponyája megegyezett a Török Aurél által a XIX. században vizsgált és közölt koponyák fényképével. 

A két vizsgált egyén antropológiai módszerekkel becsült elhalálozási életkora megfeleltethető Corvin János és Corvin Kristóf ismert életkorával. A felnőtt egyén a csontozat morfológiai jellegei alapján férfi, akinek a medencéjén és az alsó végtagján jól láthatók a bal oldali csípőficam következtében kialakult csontátépülés nyomai.

Újgenerációs szekvenálással meghatároztuk mindkét egyén teljes genom szekvenciáját. Mindketten az E1b1b1a1b1a6a1c~ Y kromoszómás haplocsoportba tartoznak, amely széles Eurázsia elterjedtséget mutat. 

Az apa-fiú genetikai kapcsolatot klasszikus STR módszerekkel és teljes genom adatokkal is megerősítettük. A genomadatokból PCA analízist, Unsupervised Admixture és f3-outgroup vizsgálatot végeztünk el. Minden genomanalízis rámutatott arra, hogy a Corvinok ősi európai genom összetételűek. 

AZAZ LEGMAGASABB GENETIKAI HASONLÓSÁGOT AZ EURÓPAI NEOLIT MINTÁKKAL (MELY NÉPEK SZINTÉN A KÁRPÁT-MEDENCÉBŐL EREDEZTETHETŐEK) ÉS AZ ŐSI MAGYARORSZÁGI NEOLIT ÉS RÉZKORI MINTÁKKAL MUTATTAK,

úgy, mint a Kőrös kultúrából (Kr.e. 6000-5500), az Alföldi Vonaldíszes Kerámia Kultúrájából (K.e. 5500-5000), a dunántúli Lengyel-kultúrából (Kr.e.5000-4400) vagy Bodrogkeresztúr-kultúrából (Kr.e.4000-3600) származó minták.

Az azonosított haplocsoport széles Eurázsiai elterjedését támasztja alá a jelenleg leírt két legközelebbi archaikus minta is: egy a középkori Szardíniából (Marcus és mtsai. 2020.) és egy, az Otrar-Karatau kultúrához tartozó minta a vaskori kazah sztyeppéről (Gnecchi-Ruscone és mtsai. 2021). Az azonos főcsoportba tartozó minták a Kárpát-medence területéről a következők: egy Avar kori minta (Kr. u. 650-675), egy elit honfoglaláskori minta (Kr. u. 895-950) (Neparáczki és mtsai. 2019.) és egy középkori magyar nemes mintája (Nagy és mtsai. 2021., Olasz és mtsai. 2019.). Corvin Kristóf a ritka, sporadikusan előforduló T2c1+146 mitokondriális haplocsoportba tartozik, ami a Mediterrán részeken a leggyakoribb, édesapja a T2b csoportba tartozik, amely Eurázsia szerte elterjedt. Mindkét anyai vonal genetikai eredete összeegyeztethető az édesanyák történeti adatokból ismert származásával. 

A kutatás során sikeresen azonosítottuk a Hunyadiak utolsó két férfi leszármazottját. A publikációban leírt adatok alapján archeogenetikai vizsgálatokkal azonosíthatóvá váltak a Hunyadi-ház felmenőinek maradványai.

A kutatásban a Magyarságkutató Intézet, a Szegedi Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Magyar Igazságügyi Kutatóintézet kutatói, a horvát Kulturális és Médiaügyi Minisztérium kutatói, és az atlantai Praxis Genomics LLC kutatója vettek részt.