Július 3-án is történelmi helyre látogattak a Magyarságkutató Intézet munkatársai, ugyanis Noyon Uulban megtekintették Mongólia legfontosabb ázsiai-hun temetőjét. A temető a maga több, mint kétszáz, nagyrészt feltáratlan sírjával Mongólia talán legnagyobb hun temetője, mely a szent hegyként tisztelt Noyon hegységben található.

A sírmező méltán híres, ugyanis felfedezése már az 1910-es években megtörtént, amikor is aranyat kerestek itt orosz geológusok, az arany útnak is nevezett, aranyban gazdag területen.

A kutatók az arany mellett azonban megtalálták a hun sírokat is, melyeknek jelentőségét már az 1910-es években felismerték, és a sírok elbányászása helyett azok feltárása mellett döntöttek. Az első világháború azonban közbeszólt, így az első sírok tudományos kutatására csak az 1920-as években került sor Pjotr Kozlov orosz régész keze által.

A temető egy-egy sírjának feltárása a huszadik század folyamán több időszakban történt (többek között Erdélyi István feltárásai 1961, 1963, éppen hatvan éve!), de az események a 2000-es években vettek új fordulatot, amikor a hegy túloldalán lévő aranybánya külföldi tulajdonosa nagyüzemi aranykitermelésbe kezdett, veszélyeztetve ezzel a hun sírokat. Sőt a bányászati tevékenység megváltoztatta a terület talajvízháztartását, ami az állandóan fagyott talaj (permafroszt) felolvadásával járt – így a hun sírokban addig megőrződött kétezer éves szerves anyagok, a híres „perzsa” szőnyegek, fafaragványok, ruhák, nemezdíszek is pusztulásnak indultak, ami hatalmas tragédia a régészeti kutatás és a feltárható, bemutatható nemzeti kincsek számára.

Ezen okok miatt a 2000-es és 2010-es években is zajlottak itt nemzetközi régészcsapatok részvételével feltárások, melyek során több értékes leletet, textileket, egy díszes lovashintó maradványait és több, mint 20 méter mélyen lévő fa sírkamrákat is feltártak.

A világhírű lelőhelyet a feltárásokat többször irányító Hatagin D. Erdenebaatar vezetésével, Magyarország mongóliai nagykövetének, Obrusánszky Borbálának társaságában tekintette meg a Magyarságkutató Intézet főigazgatója Dr. Horváth-Lugossy Gábor és Makoldi Miklós a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója.

Erdenebaator professzor a mai napig az Ulánbátori Egyetem régészeti tanszékvezetője, és nem csak a Noyon Uul-i feltárásaival írta be magát a történelembe, hanem 2019-ben a Gol Mod II. lelőhelyen feltárt hun királyi temetkezésével bekerült a 2019-es év top 10 régészeti felfedezési közé is.

A lelőhelyen lenyűgöző látványt nyújtanak a kétezer éves, kőpakolásos, hatalmas méretű kurgánok, melyek a Xiongnu (ázsiai-hun) Birodalom előkelőinek sírjait rejtik. Megdöbbentő, de Pjotr Kozlov ásatásából még a mai napig látható egy visszatemetetlen sír, ahol a fa sírkamra nagyjából teljes épségében a mai napig megmaradt – pedig már közel száz éve dacol az időjárás viszontagságaival. A másik megdöbbentő tény, hogy hiába világhíres a temető az itt feltárt leleteiről, melyek nagy része a szentpétervári Ermitázs kiállításain és raktáraiban látható, mégis az itt azonosított síroknak csak alig 10%-a feltárt…

Tehát van itt még bőven feladat, főleg amiatt, hogy a permafroszt felolvadt. Mindenesetre a legfontosabb, hogy a mongol szakmai elit, a mongol sámánok és a helyi lakosság széleskörű összefogásával sikerült a temetőt megmenteni az aranybányászással járó pusztítás közvetlen veszélyeitől, sőt a lelőhelyet több más mongóliai temetővel együtt jelölték az UNESCO világörökségi listájára – mely világörökségi helyszínként tartós védelmet biztosítana neki.

Reméljük, hogy a mongolok törekvése sikerrel jár. A hun temető feltárása akár a magyarok közreműködésével is folytatódhat, és a helyszín megmenekül az utókornak, látogathatóvá és bemutathatóvá válik, hiszen ez a helyszín nem csak a mongolok szent helye, hanem a hun utódnépek számára is az egyik legfontosabb régészeti helyszín, ami a mai napig várja teljes feltárását.