Az újabb mongol-magyar közös tudományos együttműködés sikeresebb a vártnál. Rövid hír a Mongol Tudományos Akadémia és a Magyarságkutató Intézet régészeti, történeti és archeogenetikai projektjéről

A közös magyar-mongol régészeti expedíció Ar Gunt-i feltárásán (Mongólia fővárosától, Ulánbátortól 30km-re északra) a régészek eddig hat kör alakú sírt tártak fel, amelyek mélysége elérte a 2,5-3 métert is. 
A sírokból koporsó maradványok, sírkamra ácsolatok, jó állapotú koponyák és vázcsontok kerültek elő, melyek lehetővé teszik a temetkezések teljeskörű archeogenetikai és radiokarbon vizsgálatát. 

A sírokban a halott feje mellé kerámia edényekben ételáldozatokat helyeztek, illetve a sírokban kialakított magasabb padkákon áldozati állatok csontmaradványai kerültek elő.  Néhány sírban kutya is elkísérte gazdáját a túlvilágra. 
A régészek két sírban okkerfestékes díszítést is felfedeztek, amely szokás egészen korai időszakig, a neolitikumig vezethető vissza, ugyanis ekkor használnak okkerfestést először a sírokban.  

Az Ar Gunt-i sírok a leletek alapján nem egyszerű közrendű hun sírok lehettek, hanem a környékbeli vezetőréteg temetkezhetett oda. 
A körülbelül 30 sírból álló hun temető a Belkh-i és a Noyon Uul-i nemesi sírokat és vezető rangú előkelőket rejtő temetők között helyezkedik el, az Ulánbátortól északra található folyóvölgyben. 

A feltárás jelentőségét az adja, hogy a Magyarságkutató Intézet és a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének együttműködésében ez már a második temető, melynek ásatása megkezdődött tavaly óta és ez a lelőhely olyan sírokat rejt, melyekben a sírrablók nem végeztek tökéletes munkát – így az előkerülő hun leletek igen értékes információkkal szolgálnak majd a hun nép temetkezési szokásai és genetikai eredete tekintetében is.

A teljes feltárás augusztus elején fejeződik be. Ezután restaurátori- és labormunkálatokkal, illetve tudományos összegzés megírásával folytatjuk.