Mindenek előtt az ázsiai hunok Ulánbátorhoz legközelebb eső temetője bejáratánál, a feltárást ismertető molinónál elhelyeztük a magyar zászlót, hogy hatvan év után újra hirdesse a mongol-magyar régészeti együttműködés folytatását, melyet magyar részről akkor Horváth Tibor és Erdélyi István kezdett el.

Az ázsiai hun (xiongnu) sírok feltárása Belch-ben, mongol-magyar együttműködés keretében, 4. nap.

A szombati Noin Uul-i látogatásunk után vasárnap visszatértünk a mongol-magyar együttműködés fő helyszínére a Selbe folyó völgyében található Belch lelőhelyhez, ahol a Mongol Tudományos Akadémia a Magyarságkutató Intézettel közösen folytatja az 1961-ben Horváth Tibor és mongol kollegái által is megkutatott Xiongnu (ázsiai hun) temető feltárását.

A projektet négy nappal korábban ünnepélyes keretek között nyitottuk meg, de most a nem várt Covid-helyzet miatti járattörlések után visszatérhettünk még egy napra, és személyesen is részt vehettünk a feltárás munkálataiban – jobban megismerve a lelőhelyet és az ásatásban rejlő tudományos lehetőségeket.

Mindenekelőtt az ázsiai hunok Ulánbátorhoz legközelebb eső temetője bejáratánál, a feltárást ismertető molinónál elhelyeztük a magyar zászlót, hogy hatvan év után újra hirdesse a mongol-magyar régészeti együttműködés folytatását, melyet magyar részről akkor Horváth Tibor és Erdélyi István kezdett el.

Ezután döbbenettel tapasztaltuk, hogy a mongol egyetemisták és régészhallgatók részvételével zajló feltáráson a kiválasztott hun sír kőpakolásának felületét egy négy részre osztott, két szelvényfallal tagolt, 20x20 méteres szelvény szinte teljes területén megtisztították a kollégák – így már egyértelműen körvonalazódik, hogy itt egy kör alakú, viszonylag korai típusú kurgánnal lesz dolgunk, szemben a korban kicsit későbbi négyzetes alakú, délről lejárattal ellátott sírokkal. így a munka sokkal izgalmasabb, hiszen elképzelhető, hogy egy korai (Kr.e. 2. század) hun előkelő sírját tárjuk fel.

A kurgánt fedő kőpakolás megtisztításában így mi is szívesen vettünk részt, ami a lelőhelyet fedő fenyőerdő fagyökerei és az agyagos köves talaj miatt nem egyszerű feladat. Később a mongol régész kollégák megmutatták nekünk a temető teljes területét, bejártuk a 7 nagy és több kisebb sír felszínen látható maradványait, amiknek egy részét 1961-ben Horváth Tibor magyar régész is megkutatta.

A kollégákkal megbeszéltük, hogy Ulánbátor közelsége miatt megfontolandó egy az ázsiai hunok sírjait bemutató látogatóközpont létrehozása a helyszínen, illetve a hét nagyobb fejedelemsírt tartalmazó temető teljes feltárása is. Ezáltal mind a lelőhely tudományos feldolgozása, mind a mongol identitás erősítése is lendületet vehetne.

A nap végén rögzítettük a helyszínen végzett megfigyeléseinket és izgalommal várjuk, hogy a sírhelyek teljes feltárását követően, egy hónap múlva újra visszatérhessünk a helyszínre, immáron nagyobb csapattal, archeogenetikus kollégáinkkal, annak érdekében, hogy a mongóliai ázsiai hun sírok embertani anyaga is feldolgozásra kerüljön, és összevethető legyen a honfoglaló magyar leletek DNS-állományával.

Dr. Horváth-Lugossy Gábor és Makoldi Miklós