Tanulmány: itt
Szerző
Tóth Zsolt
Cím
Néhány magyar igenévi szerkezet urál-altaji összevetésben
Hivatkozás
Ephemeris Hungarologica, 2021. (1.) 1. 193–210.
Absztrakt
A magyar nyelv az alárendelő tartalmak kifejezését korábbi időkben alapvetően igenévi szerkezetekkel, azaz saját bővítményekkel rendelkező igenevek alkalmazásával oldotta meg. Az igenévi szerkezetek használata az évszázadok során hátrébb szorult, mára meghatározóvá vált a kötőszavas-utalószavas indoeurópai típusú alárendelő összetett mondatok használata. Legproduktívabban a jelzői funkciójú igenévi szerkezetek alkalmazása maradt fenn. Az igenévi szerkezetek sűrű használata nemcsak a magyar nyelv sajátossága volt, hanem a többi finnugor nyelvé is, amelyek közül a Volga-vidék és Szibéria finnugor nyelveiben továbbra is meghatározó maradt alkalmazásuk. Az altaji nyelvek szintaxisa az igenévi szerkezetek használata terén igen nagyfokú hasonlóságot, tipológiai egyezést mutat a finnugor nyelvekkel. Olyan igenévi szerkezetek, amelyek azonos elemekből vagy azonos logika alapján épülnek fel, megfigyelhetők számos, egymástól akár több ezer kilométerre lévő nyelvben is.
A különböző szerkezetek egybevetése nemcsak történeti-összehasonlító szempontból rejt érdekességeket, hanem elméleti nyelvészeti szempontból is, hozzájárulhat az analógiák figyelembevétele révén mind a szintaxis, mind a morfológia bizonyos kérdéseinek tisztábban látásához. A mai magyar leíró nyelvtanban általánossá vált például az igenévi szerkezeteknek mellékmondatokként való leírása, morfológiában pedig a birtokos személyjellel ellátott befejezett melléknévi igenév igei igenévnek vagy igenév-igének való titulálása, amely állítások az ural-altaji párhuzamok figyelembevételével nem tekinthetők megalapozottaknak.
Felépítésüket tekintve legváltozatosabbak az időhatározói funkciójú szerkezetek, szinte minden finnugor és altaji nyelvben találhatók mind előidejű, mind egyidejű, mind utóidejű szerkezetek. A tanulmány magyar tárgyi és időhatározói funkciójú szerkezetekhez keres megfeleléseket a török, a mongol (halha), a burját, a kalmük, a finn, a mari és az udmurt nyelvben. Az az igenévi szerkezet, például, amelynek alapja a befejezett melléknévi igenév és az után jelentésű névutó (pl. a termék megérkezte után) szinte az összes vizsgált nyelvben megtalálható, és az idegennyelvű példák analógiái segítségével belátható, hogy a megérkezte, eredetét tekintve, egy E/3 birtokos személyjellel ellátott befejezett melléknévi igenév.
A többi szerkezet elemzése alapján is igazolható a magyar, illetve az uráli és altaji nyelvek igenévi szerkezeteinek nagyfokú tipológiai hasonlósága, amelynek eredetét jelen cikk nem vizsgálja, mindazonáltal a véletlen egybeesés vagy a nagyfokú kölcsönzés kizárhatónak látszik.
Kulcsszavak
alárendelés, igenév, igenévi szerkezet, szintaxis, összehasonlító nyelvészet, igenévrendszer, cselekvésnév, finnugrisztika, altajisztika