Tanulmány: itt

Szerző

Wanek Ferenc

Cím

Marsigli helye az Erdélyi-medence földgáztelepeinek ismerettörténetében

Hivatkozás

DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKI.MAKO.2024.13

Absztrakt

Az Erdélyi-medencében rejlő földgáztelepek felszíni jeleit, a gázömléseket, a tudomány a 17. század ’70-es éveiben ismerte meg (először Bázna gyógyvízforrásainál), Valentin Frank von Frankenstein fizikai érdeklődésű erdélyi szász politikus és Georg Vette porosz származású nagyszebeni patikus közleményei révén. Az olasz származású tudós hadmérnök és katonatiszt (akkor osztrák császári szolgálatban), Luigi Fernando Marsigli, 1690 februárjában, Erdélyben tartózkodván, meglátogatta az akkor már híres báznai „égő forrásokat”. Nem tudván elődei közleményeiről, kísérletekkel (melyeket részben azok már elvégeztek) próbálta megfejteni az ottani „égő víz” titkát. Mivel az akkori tudományban még nem volt elterjedve a gáz fogalma, de az égés oxidációs természete sem volt ismert (flogiszton-elmélet), ez neki sem sikerült. Több mint egy évszázad múltán, kormányzósági felkérésre, három személy, ebből kettő a kor legkiválóbb erdélyi vegyelemző fizikusa (orvosa) volt (Nyulas Ferenc és Gergelyffi András); a harmadik (Mészáros György) egy marosújvári sófelügyelő – aki a jelenségre felhívta a figyelmet –, egy egyhónapos vizsgálódás alapján jelentést írtak. A kor tudományos színvonalán álló beszámolójuk egy igen nagy horderejű, világelsőséget jelentő javaslatot is tartalmazott: a gáz ipari és háztartásbeli hasznosítására. Kutatási jelentésük felülbírálatra, a bécsi egyetem botanika- és vegytanprofesszora Franz Joseph Jacquin kezébe került, aki pontosította a gáz metán mivoltát, és ezzel kiegészítve, három folyóiratban is megjelentette. Közben a kísérletek folytatására buzdítva, levelet írt Nyulas Ferencnek, aki viszont közben meghalt. A levél elkallódott. Jacquin kitartó érdeklődésére, végül az erdélyi kormányzóság indítványára, Bázna nemzetközi fürdőhellyé vált, de a gázról Erdélyben megfeledkeztek. A javaslatokat tartalmazó, háromszor kinyomtatott jelentés pedig teljesen elkerülte a 19. századi erdélyi és magyarországi fősodrú tudományt. Így kellett egy véletlen rávezessen 1908-ban – megkésve – az erdélyi földgáz nemzetgazdasági jelentőségére, és végül hasznosítására. De a tudománytörténet sem vett tudomást Nyulas Ferenc és társai jelentéséről, és annak horderejéről, a 21. századig. Ezekkel együtt, Marsigli szerepe az erdélyi földgáz megismeréstörténetében sem került eléggé a tudománytörténet fénykörébe. A vázolt felfedezések, és felejtéstörténet megírásával, ezt igyekszik kiegészíteni a jelen tanulmány.

Kulcsszavak

Marsigli, Erdélyi-medence, földgáz, kutatástörténet, felejtéstörténet