Tanulmány: itt

Szerző

Tóth Sándor Attila

Cím

Kazy Ferenc jezsuita poéta – és történetíró

Hivatkozás

DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKI.MAKO.2024.10

Absztrakt

A barokk tudományosság egyik fellegvárának mindenképpen a litterae-nek (tudománynak, legalábbis tudományfokozatnak) tartott poézis és a történetírás tekinthető. A jezsuiták pályája a studia humanitatis rendszerében a rétorika vagy a poétika oktatásával kezdődött, így maguk is jártasak voltak a latin humanitas poétikai rendszerében. Innen a humán tudományok művelésében általában a történettudomány felé vezetett tudományos pályájuk. Jó példa erre Pray György is, aki kiseposzai és solymászatról írt tankölteménye mellett a kritikai történetírást művelte.

Pray előtt is szép számú, az övéhez hasonló pályát befutott jezsuita tudóst ismerünk, olyan történetírókat, akiknek munkásságát érdemes lenne egybefoglalni a 18. századi jezsuita történetírás történeteként. Ide tartozik Kazy Ferenc (1695–1759) jezsuita atya is (valamint testvére, Kazy János [1686–1759]), akinek ismertek voltak a korban poétai, de még inkább történeti művei. Szerencsére, nem ismeretlen név a szakirodalomban: Szörényi László egy költői művével, Borián Elréd pedig történeti műveivel, különösen azok Zrínyi-képével foglalkozott. Tanulmányunk alakjával, megítélésével, poétai és történetírói műveivel foglalkozna, kiemelve még nem tárgyalt poétai munkáját, valamint történetírásában néhány korszakleírásával foglalkozna.

Kulcsszavak

jezsuita történetírás és történetírók, Kazy Ferenc, Kazy költészete és történetírása, Wesselényi-összeesküvés, Szécsi Mária