Temetkezési szokások a Csilikti-völgyben és nyugati kapcsolataik a korai szkíta-szaka időszakban

Horváth Veronika

Temetkezési szokások a Csilikti-völgyben és nyugati kapcsolataik a korai szkíta-szaka időszakban

A Kr. e. VIII. század végétől a Kr. e. VII. században Kazahsztán területén és az Altáj északnyugati erdős sztyeppés határvidékén, valamint a magasabb hegyei között új népcsoportok telepedtek le, melyek életmódja, kulturális sajátosságai eltérnek az azt megelőző időszak népességeinek hagyományaitól. Egyik legfontosabb lelőhelyük Kelet-Kazahsztán körzetben, a kínai határ közelé- ben, a Kazah Altáj alacsonyabb hegyei által körbevett Csilikti-völgyben található. Feltárásukra csak 1949 után került sor Szergej Szergejevics Csernikov vezetésével. Ezek a terepi kutatások a 2002–2004 között, majd 2016-ban folytatódtak az almati Al-Farabi Kazah Nemzeti Egyetem Régészeti Tanszékének közreműködésével. A régi földfelszínre felépített halmok alól gerendaszerkezetes kamrák bukkantak elő, melyekhez többnyire K-ÉK-i irányú, néha kővel, néha gerendákkal fedett, bejárati folyosók (dromoszok) nyíltak. Ez a jelenség nemcsak Kelet-Kazahsztánban, hanem Délkelet- és Közép-Kazahsztánban, az Uráltól keletre, egészen Cseljabinszk térségéig követhető. Jelenlegi kutatások szerint ezeknek a sírépítményeknek az előzményei a késő bronzkori közép-kazahsztáni Begazi-Dandibaj kultúrában találhatók meg, illetve az Aral-tótól keletre, az észak-tagiszkeni mauzóleumok egyes épületei is ezt a konstrukciót mutatják. A Csilikti-völgyi nagy kurgánokból, a közép- és délkelet-kazahsztáni temetkezésekből teljesen hiányoznak a lótemetkezések és a lószerszám-mellékletek. Gazdagságukat azonban főként a kamrákban szétszórtan megtalált, kis méretű, vékony aranylemezekből készült, illetve a türkizkővel berakott, úgynevezett szkíta-szaka állatstílusú hegyi kecskéket, ragadozó macskaféléket, valamint ragadozó madarakat ábrázoló ruhadíszek érzékeltetik.

Csilikti-völgy, korai szaka időszak, Bajgetöbe kurgán, sírszerkezet, dromosz, szaka állatstílus