Vezérkari sorsok. Adalékok a magyar királyi honvéd vezérkari testület működéséhez 

Mivel a trianoni békediktátum katonai határozványai megtiltották a vezérkari tiszt- képzést, így az 1938-ig rejtett módon folyt, 1924-től 30 havi időtartammal, majd az 1938-tól hi- vatalosan működő Magyar Királyi Hadiakadémián a tanulmányi idő 1940-ben két évre csökkent.

Növendékei közé azok nyerhettek felvételt, akik 28 évesnél fiatalabbak és nőtlenek voltak, legalább négy éve szolgáltak hivatásos tisztként, éves minősítéseikben „igen jó” vagy „kiváló” be- jegyzés szerepelt, jó lovasok voltak, s jól teljesítették a több tárgyból álló felvételi elő- és fővizsgát.

A magas fokú elméleti oktatás mellett a hallgatókat a sajátjuktól eltérő fegyvernemű csa- pattestekhez osztották be egy esztendőre. Az 1939-ben és 1940-ben végzettek számára külföl- di csapatszolgálatra is lehetőség nyílott. Záróvizsgájukon az általuk tervezett magasabb szintű gyakorlatot vizsgabizottság előtt kellett megvédeni, ezt követően minősítésük függvényében kerülhettek a vezérkari testületbe.

A Hadiakadémia 1944 őszén Balatonfüredre, Kőszegre, majd Szombathelyre települt, ame- lyet feloszlattak és a hallgatók hadibeosztásba kerültek. 1945 elején kiképzésük a német hadia- kadémiai képzésen belül folyt és a második világháború vége Lenggriesben érte őket.

Ma is tartja magát az a tévhit, miszerint a vezérkari tisztek – a tiszti kasztrendszer kivált- ságosaiként – az arcvonaltól biztonságos távolságban osztogatták a küzdő csapatoknak a pa- rancsokat, holott a valóságban osztoztak a hadrakelt hadsereg sorsában és amikor a helyzet megkívánta, maguk is fegyvert ragadtak.

A tanulmány három tiszt – lovag Kern Károly vezérkari őrnagy, Létz József vezérkari száza- dos, Korsós József vezérkari százados – életútjának ismertetésével ad képet a vezérkari tisztek második világháborús helytállásáról és 1945 utáni sorsáról.

Hadiakadémia, katonatiszti elit, önfeláldozás, rátermettség, vezérkari tiszt