Magyar polgárosodás a történelmi keretek között

Tanulmány: itt

Szerző

Fabó Edit

Cím

Magyar polgárosodás a történelmi keretek között

Hivatkozás

DOI: HTTPS://DOI.ORG/10.53644/MKIE.2023.5

Kivonat

Magyarországon a dualizmus idejének polgárságát jobbára a vá- roslakóvá váló középréteg alkotta, amely felölelte a szellemi munkából élő értel- miségieket (hivatalnokokat, újságírókat, jogászokat, orvosokat stb.), művészeket, iparosokat, vállalkozókat, kereskedőket, akik egyaránt lehettek elszegényedett nemesek vagy feltörekvő betelepülők. Az ünnepi alkalmak kiváló lehetőséget biz- tosítottak arra, hogy tisztázzák társadalmi helyüket és küldetésüket.

Az 1870-es évek közepére a valamikori politikai „Balközép” körül kristá- lyosodott ki az a liberális erőcentrum, amely a nemzeti függetlenséget a kiegye- zés által adott keretek alkotmányos kitágításával igyekezett biztosítani. (Ebből a szempontból különböztetendőek meg a „függetlenségpárti” nézetek a kossuth- ista „függetlenségi”-ektől.) Ez az erő – kormánypozícióba kerülve – minden té- ren elindította a modernizációt. Ennek a társaságnak a középréteget képviselő szellemi holdudvara – a fővárosi elit – 1874 augusztusában részt vett egy vidéki színházavatáson, amelynek ürügyén megfogalmazták az identitásukat összefog- laló feladatokat, célokat. A helyszín az egyik koronázó város és első számú királyi nyughely: Székesfehérvár volt, ahol bemutatták a többszörös áthallással bíró drá- mát, Katona József Bánk bánját közvetlenül Szent István ünnepe után. A premier kapcsán két fontos megállapítás látott napvilágot. Az egyik tétel szerint a sajtó és képviselői a hatodik hatalmi ágat képezik, a másik vélemény alapján Székesfe- hérvár színházépítő és művészetpártoló polgársága példát mutatott a magyar kö- zéposztály társadalomformáló erejéről. Az esemény egyszerre volt üzenet az ak- kori magyarországi hatalmi átrendeződést felügyelő királyi udvarnak, valamint az egyértelműen függetlenségpárti közvélemények.

Az 1875-ös választásokat a liberális párt nyerte meg és – a király mellett – hosszú időre meghatározó tényezővé vált. A kiegyezés után is kérdéses volt, hogy a közvélemény miként fogadja el I. Ferenc Józsefet mint magyar királyt. Az újsá- gok – pártállástól függetlenül – az uralkodót az alkotmányosság letéteményeseként, az államiság őreként emlegették, illetve egy idő után Szent István emlékével ellen- súlyozták tekintélyét. Ugyanis, miután országos ünnepnek számított a mindenkori király születésnapja és augusztus 20-a, Szent István napja, így Ferenc Józsefet is illő módon köszöntötték augusztus 18-án, de az 1880-ban nagy fénnyel megtartott 50. születésnap után fordulat történt. A Monarchián belüli magyar sajtó augusztus 20-a környékén minden korábbinál hangsúlyosabban és terjedelmesebben foglalkozott a magyar államiság eszméjét hordozó Szent István életművével.

Kulcsszavak

polgárosodás, kultúra, színház, országos ünnepek, I. Ferenc József, Szent István, kiállítások, sajtóvélemények, Magyarország, dualizmus