Az Erdélyi Fejedelemség válságos éveinek (1657–1662) bemutatása a 18. századi jezsuita történetírásban

Erdély válságos éveinek történetét a 18. századi jezsuita történetírás több nemzedéke a források összegyűjtése után többnyire annalesbe rendezve és latin nyelven adta elő, de a dinasztikus hűség és a katolikus egyház melletti kiállás nem akadályozta a magyar nemesi, rendi érdekek megjelenítését sem. Az egyes szerzők történeti összefoglalásaikban gyakran támaszkodtak egymás munkáira, s a jobbára gimnáziumi tankönyvként használt művek így kipróbált tudást közvetítettek, amit Spangár András krónikája a magyar nyelven olvasó közönség számára is elérhetővé tett. Katona István monumentális vállalkozása viszont a feldolgozással együtt a forráskiadás feladatát is megvalósította, s így a jezsuita történetírók munkásságát csak a 19. század második felében tette pótolhatóvá az ekkor fellépő, immár professzionális történetírás.

jezsuita történetírás, 17. század, 18. század, historiográfia, Erdélyi Fejedelemség