Európai identitás mindig létezett, ám folyamatosan változott, formálódott a történelem során. 

A legfőbb identitásképző erőkről készült kilenc részes előadás-sorozat ötödik epizódjában Prof. Dr. Kásler Miklós a lovagkirályok korába kalauzolja az érdeklődőket. Új életformát, életszemléletet hozott az európai gondolkodásba az úgynevezett lovagkor, amely egyúttal gazdagította a kultúrát.
Európa legelső lovagkirálya Szent László volt, akit számos díszítő jelzővel illettek kortársai. „Krisztus atlétája”, „szép aranykirály”, a „legelegánsabb király” – és így tovább. Tény, hogy termeténél, külső megjelenésénél és megnyerő személyiségénél fogva kiemelkedett kora uralkodói közül: magas volt, erős, rettenthetetlenül bátor, nemes lelkű, alkalmas és méltányos. Hadvezérként briliáns hadtechnikát alkalmazott: beépítette az átütő páncélosait az ősi magyar haditechnikába, a kétoldalas könnyűlovas megkerülés középpontjába. Mind a tizenegy hadjáratát döntő fölénnyel megnyerte, magyar sikerrel járta az évszázados német háborúkat.

Szent László szakrális dinasztiából származott: az Árpádok leszármazottja volt apai ágon, azoké az uralkodóké, akikkel szívesen házasodtak a bizánci és német-római császárok. Anyai ágon kétszeresen császári sarj volt. Élete célja a kereszténység védelme volt. Lovagkirályként egyesítette a hitet és a rettenthetetlen vitézséget. Cselekedeteit a lelkiismeret irányította, az irgalmasság, a rászorulók támogatása.  Megkegyelmezett a kereszténységet felvevő legyőzött ellenséges harcosoknak. Teljesítette az apostoli király kötelességeit is.  A Turul dinasztia neve akkor változik a Szent Királyok nemzetsége-re, amikor IV. Béla 1192-ben őt is szentté avatja.

Ebből a szemléletből alakult ki a keresztes hadjáratok eszmerendszere, vagyis a jó, az erkölcsös érdekében a gonosz elleni harc és háború. Mindezt az arab birodalom terjeszkedése motiválta. A keresztes hadjáratokat II. Orbán pápa kezdeményezte, és források utalnak arra, hogy Szent Lászlót kérte volna fel a vezetésükre. Szent királyunk halála miatt végül lotharingiai Buillon Gottfried kapta a feladatot.

Évszázadokkal később megjelent a másik közös ellenség is az európai hadszíntéren: a szeldzsuk törökök. A muszlim térhódítás miatt Európában egyes források szerint 30 000 keresztény templom pusztult el és csaknem 150 millió ember esett áldozatul. A magyar-török háborúk 300 évig tartottak: az első 130 évben a Magyar Birodalom feltartóztatta a török inváziót, majd jött Mohács és a török megszállás. Az utolsó 15-20 évben a Szent Liga csapatai, - természetesen magyar részvétellel - kiszorították őket.

A 14. századig a szellemi élet az egyház irányítása alatt állt. A 11-12. században sorra alakultak az egyetemek Itáliában, Angliában, Franciaországban, a német-római birodalom területén, majd az 1300-as években Bécsben, Krakkóban, Prágában és Pécsett is. Elsősorban teológiát oktattak, ám idővel a filozófia és a többi tudományág is felzárkózott. 

Ezt az 1000 éves időszakot a szenvedő emberek keresztény tanítás jegyében a gyógyítás is jellemezte. Az első szervezett lepratelep a cezáreai kórház volt, majd a 600-as években megalakult az orvosi iskola Salernóban, később Montpellier és az Hotel Dieu Párizsban.
Az egyház folyamatosan küzdött az eretnek mozgalmak ellen. Volt olyan időszak, amikor Európa nagyobb részében az ariánus mozgalom került többségbe. Az eredeti egyszerűségre törekvő kolduló rendek közül meg kell említeni a ferenceseket, klarisszákat, domonkosokat. 
Megosztotta az egyházat az az időszak, amikor egyszerre három pápa is regnált, kölcsönösen kiátkozva a mások kettőt. Az 1414-18 között zajló konstanzi zsinat célja egyfelől a Husz János-féle mozgalom felszámolása, másrészt az egyház egységének helyreállítása volt. A zsinatot Luxemburgi Zsigmond, mint magyar apostol király hívta össze.