A nemzeti összetartozás napja alkalmából különleges podcast-beszélgetéssel jelentkezik a Magyarságkutató Intézet. A műsor középpontjában az a kérdés állt, miként őrizte meg a magyar irodalom a nemzeti egységet a történelmi határok szétszakítása után, és hogyan válhatott a kultúra a nemzeti összetartozás egyik legerősebb hordozójává.

A beszélgetés vendégei a brassói Erős Kinga, József Attila-díjas író, kritikus, a Magyar Írószövetség elnöke, a bánffyhunyadi Köő Artúr történész, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, valamint a beregszászi Lőrincz Gabriella, József Attila-díjas költő, író, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja voltak. A Toót-Holló Tamás vezette beszélgetés vendégei személyes történeteken keresztül idézik fel, mit jelent a külhoni magyarság számára a nemzeti összetartozás élménye. Így kerül szóba az Erős Kinga nagyapjának két karján látható két tetoválás, az egyiken a koronás címerrel, a másikon az Ojtozi-szoros 1944-es védelmére emlékező felirattal; Köő Artúr nagymamájának könnyes meghatottsága, amikor 2001-ben kézbe vehette a magyarigazolványt, valamint a Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai családtörténetét átszabdaló drámai határváltozások is. 

A podcast egyik központi témája az erdélyi magyar irodalom megszületése és a transzilvanizmus szellemi öröksége volt. A beszélgetés rámutatott, hogy a trianoni határok nem tudták elszakítani egymástól a magyar szellemi élet szereplőit. Az erdélyi alkotók gyors önszerveződéssel, folyóiratok, könyvsorozatok és irodalmi közösségek létrehozásával teremtettek új szellemi otthont a magyarság számára. A résztvevők felidéztik többek között Kós Károly, Reményik Sándor, Makkai Sándor, Bánffy Miklós és Dsida Jenő munkásságát, valamint azt a kulturális teljesítményt, amely máig meghatározó része a magyar irodalmi hagyománynak.

A beszélgetés kitér Kárpátalja sajátos történelmi sorsára is. Lőrincz Gabriella személyes emlékeken, valamint Zelei Miklós A kettézárt falu című művén keresztül mutatta be, miként élte meg a helyi magyarság a huszadik század viharait, a határok változását, a szovjet időszakot és a kisebbségi lét mindennapjait. Szó esik a kárpátaljai magyar irodalom meghatározó alkotóiról, a Gulág-versek hagyományáról, valamint Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című regényéről, amely az anyaország számára is példaértékű bátorsággal, megrázó erővel dolgozta fel a szovjet megszállás és a málenkij robot tragédiáját.

A műsor hangsúlyozza, hogy a magyar irodalom története nem választható szét anyaországi és külhoni részekre. A beszélgetés résztvevői szerint a nemzeti összetartozás ma is élő valóság, amelynek részeként a Trianon okozta trauma emléke újra meg újra, kényszerűen is megelevenedik még a kortárs irodalomban. Erre friss példákat is hoznak: Kollár Árpád Krasznahorkai Lászlóval polemizáló, Trianon az nem egy ház című költői publicisztikáját, valamint Csáji László Koppánynak a Szlovákiában a Beneš-dekrétumokat törvényi védelemben részesítő szabályozásra adott megindítóan szenvedélyes versét.

A magyar megmaradás akaratát méltatva Köő Artúr a műsor egy pontján biztató üzenetet küld szülőföldjére, Kalotaszentkirály polgármesterét és iskolaigazgatóját is megszólítva, annak bizonyságául, hogy mennyire széttéphetetlenek azok a szálak, amelyek az anyaországot a töretlen életerejű külhoni magyarsághoz fűzik.