Február 5-én este a Magyarságkutató Intézetben folytatódott a pódiumbeszélgetés-sorozat, amely ezúttal I. (Nagy) Lajos király uralkodását és a Szent Korona-eszme fejlődését állította középpontba. Az esten a jogtörténeti összefüggések mellett olyan irodalmi és művészettörténeti érdekességekre is fény derült, mint Toldi Miklós párbajának jogi háttere vagy az uralkodó elrejtett padovai képmása.

A rendezvényt Teiszler Éva, a Történeti Kutatóközpont igazgatója nyitotta meg, emlékeztetve a hallgatóságot a jeles évfordulóra: idén ünnepeljük Nagy Lajos király születésének 700. évfordulóját. A beszélgetés résztvevői – Prof. Dr. Horváth Attila alkotmányjogász, Dr. Liktor Zoltán jogtörténész és Dr. Varga Tibor jogtörténész – arra keresték a választ, hogyan szilárdult meg a Szent Korona-eszme a 14. századi Magyar Királyságban.

A szakértők rávilágítottak, hogy a Szent Korona ebben a korszakban már nem csupán beavatási ékszerként, hanem a hatalom jogi forrásaként jelent meg. Kiemelték Nagy Lajos 1351-es törvényeinek jelentőségét, különösen az ősiség (aviticitas) törvényét, amely évszázadokra meghatározta a magyar birtokszerkezetet. A beszélgetésen elhangzott, hogy jogilag is megszilárdult a „Szent Korona tagjai” (totum corpus Sacrae Coronae) fogalma. A nemesség és a király együttesen alkották a Szent Korona „testét” (membra Sacrae Coronae), azt a közjogi testületet, amelyben a hatalom forrása már nem az uralkodó személye, hanem maga a Szent Korona volt.

A beszélgetés egyik különleges leágazása volt, amikor Arany János Toldijának történetét jogi értelemben elemezték. Elhangzott, hogy a műben szereplő híres bajvívás nem egyszerűen egy erőpróba, hanem ordalium, azaz istenítélet volt. Mivel Toldi György ármánykodás és jogszegés (az Aranybulla megsértése) révén fosztotta meg öccsét az örökségtől, a jogvitát fegyveres párbajjal rendezték, ahol a király legfőbb bíróként igazságot szolgáltatott és a kegyelmet gyakorolt.

Az est végén egy művészettörténeti „nyomozásba” is beavatták a közönséget. Szó esett a padovai Szent Antal-bazilika Szent Jakab-kápolnájának freskójáról, ahol a kutatások szerint a „Ramíró király” felirat alatt valójában Nagy Lajos egyetlen hiteles ábrázolása rejtőzik – a korabeli itáliai mesterek ugyanis pontosan ismerték a magyar uralkodó vonásait.

A pódiumbeszélgetés rávilágított arra, hogy a Szent Korona-tan nem lezárt fejezet történelmünkben, hanem olyan élő jogi és szellemi örökség, amely áthatja irodalmunkat, művészetünket és nemzeti identitásunkat.