Európai identitás mindig létezett, ám folyamatosan változott, formálódott a történelem során. A legfőbb identitásképző erőkről készült kilenc részes előadássorozat záró epizódjában Prof. Dr. Kásler Miklós a világ rendezőelvei, a jog és az erkölcs, a hit és a ráció világába kalauzolja el az érdeklődőt.

A felvilágosodás korszaka rendkívül termékeny talajt jelentett a filozófia számára. A gondolkodók a világ létrejöttén, a teremtésen, az eredeten elmélkedtek. Kétségbe vonva Isten gondviselő szerepét, eljutottak az ateizmusig is. Mivel a newtoni törvények azt a látszatot keltették, hogy a törvények megszabják a világegyetem működését, ezért a korszak alapvetése szerint a ráció mindent képes megismerni, megtudni –Istenre tehát nincs szükség. 

Ez az elmélet egészen az 1890-es évek végéig tartotta magát, mígnem Henri Becquerel leírta az izotópokat, amelyek megadott idő alatt elveszítik tömegük felét, ám nem lehet tudni, hogy melyik felét, vagyis a jelenséget nem természeti törvény határozza meg. A Nobel-díjas Heisenberg pedig a természet felépítését firtató kérdésre válaszképpen közölte: az atomnál kisebb részecskék tovább bontása végül egy matematikai képlethez vezet, mert a fizikai valót nem lehet bizonyitani. A matematikai képlet pedig egy gondolat, egy ige.

A ráció elsőbbségét hirdető kort az egyházellenesség jellemezte; Franciaországban a királyság megdöntése után évről évre nyirbálták az egyház jogosítványait. Az állam és a vallás fokozatos szétválasztása a vallás szempontjából elfogadható, az emberi gondolkodás szabadságának korlátozása azonban nem.

A ráció abszolút szerepének hangsúlyozása az empirizmus módszerének alkalmazásával járt. Az elmélet szerint, mivel józan ésszel az ember mindent meg tud érteni, fel tud fogni, ezért a világ megismeréséhez kizárólag a tapasztalás nyit utat. Ez az elképzelés jelentősen leszűkítette az ideák létezését is hirdető ókori filozófiát. Az ateizmusig és az izmusokig ható felvilágosodás megbontotta a hit és a ráció egységét, és változást okozott az európai identitásban.

Ez európai tudomány az egyház kezdeményezésére és segítségével alakult ki. Az alapgondolat az volt, hogy a világ nem magyarázható meg a teremtő Isten nélkül, minden, ami a természetben létező, megfelel az isteni lényegnek. (Hívő tudósok hosszú sorát lehetne említeni a középkortól kezdve, és ma is sokan élnek köztünk.) Az újkorban a természetjog új irányzata bontakozik ki: az írott törvények mögötti magasabb eszmerendszert már nem Isten akaratából, hanem a ráció mindenhatóságából vezetik le.

Eljutunk tehát az alapkérdésig: mi a prioritás a világ rendezőelvei között? A Biblia szerint kezdetben volt az Ige. Goethe azonban a felvilágosodás kellős közepén azt írja: kezdetben volt a tett. Márpedig kezdetben mindig a gondolat van, amely elindítja a tettet, hiszen abban fogan meg.

Ebben a korban az európai jogrend visszatér a római joghoz, amelyben megjelennek a tízparancsolat alapértékei, és amely az általános emberi viselkedés kritériumait szabja meg. A modern demokráciák jogrendszere - ideértve az angolszász és a kontinentális jogot is - a római jogra és a keresztény szemléletre vezethető vissza. Ugyanez vonatkozik az erkölcsre is, amely a jog eszközeivel már szabályozhatatlan körülmények összessége.

Magyarországon a jogfejlődés a Szent Korona Eszme kiteljesedésében zajlott, amely tükrözte a különlegesen egyedi magyar gondolkodást és életszemléletet. Előzményként tekinthetjük a Vérszerződést, Szent István törvényeit és intelmeit. Az ő törvényeit vitte tovább Szent László és utódai törvénykezése, az Aranybulla, amelyeket Werbőczi hármaskönyve foglalt össze. Ezek alapozták meg az Alaptörvényt, amely a nemzet megtartásának egyik alapja.

Királyi rendeletekkel indult az angolszász jogfejlődés is, a különbség azonban az, hogy – szemben II. Endrével - a Magna Chartát az angol Földnélküli János kényszer hatására írta alá. Ezt követte Angliában az egyesülési törvények megjelenése, a parlament jogkörének folyamatos bővítése, végül megjelent az úgynevezett precedensjog (más néven esetjog).

A huszadik század túlélte a vörös és a barna diktatúrákat, az utolsó 3-4 évtized pedig a világ legtöbb országa számára elhozta a megújulás lehetőségét. Láttuk, hogy az európai identitásnak közös gyökerei vannak, amelyek a múltból újra és újra előbukkantak, hatottak a gondolkodásra, az önazonosság-tudatra, valamint ma is utat mutatnak Európának és a magyarságnak a jövőbe.

Az epizód megtekinthető pénteken 17 órakor Kásler Miklós, valamint a Magyarságkutató Intézet Facebook-oldalán.