Európai identitás mindig létezett, ám folyamatosan változott, formálódott a történelem során. 

A legfőbb identitásképző erőkről készült kilenc részes előadássorozat nyolcadik epizódjában Prof. Dr. Kásler Miklós az európai művészetek korszakaiba enged betekintést. Amióta az ember megteremtetett, mindig törekedett az önkifejezésre, viszonyulásának megjelenítésére a természethez, embertársaihoz és a spirituális világhoz.

A keresztény művészetek közös jellemzője az a motiváció, hogy összekösse az égit és a földit. A román stílus a cluny reform szellemiségét fejezte ki. Nem a személy volt fontos, hanem a hit ereje, tartóssága, és ezt az építészet a bazilikák, templomok, kolostorok rendíthetetlen stabilitásával érzékeltette. Ilyen épület Magyarországon a jáki templom is. A művészek önmagukat ekkor még nem tartották lényegesnek, így nevüket nemigen ismerjük.

A lotharingiai egyházi reform természet- és emberközpontú gondolatiságának felel meg a gótika korszaka. A polgárság és a nemesség öntudatosodása mellett megerősödött a világi építészet. A művészek ekkor kezdik saját belső világukat is megjeleníteni alkotásaikban. Az erődszerű építményeket felváltják az ég felé törekvő karcsú épületek, amelyek a hit védő szerepe helyett a Teremtőt dicsőítik. A zenében megjelent a polifónia, a festményeken már mozgásban lévő, életszerű figurákat látni.

Talán a legtermékenyebb művészeti időszak volt az Itáliából induló reneszánsz, amely Vitéz Jánosnak és Mátyásnak köszönhetően nálunk teljesedett ki és maradt fenn legtovább az Alpokon túli országok közül. Mátyás budai, visegrádi palotája mellett megjelentek a főúri otthonok, a reneszánsz kertek, virágoztak a tudományok. Magyarország akkoriban a csillagászat egyik világhatalma volt. Múzeumok, egyetemek, könyvtárak jöttek létre. Az antik minta, Platón, Arisztotelész munkássága bekerült a keresztény gondolkodásba. A korszak az embert és a természetet helyezte fókuszba, és tökéletes egyensúlyba hozta a hitet és a rációt. Kialakult a humanista gondolkodású embertípus, amit mások mellett da Vinci, Shakespeare, nálunk Janus Pannonius neve fémjelez.

A reformációk puritán szemléletére adott választ a barokk, amely szellemiségében megfelelt az ellenreformációnak: ismét a hit és Isten került a középpontba. Gazdag díszítéseivel, monumentalitásával, szinte kínosan precíz kidolgozásával Isten tökéletességét jelenítette meg, az építészetben ezt példázza nálunk Kismarton.

A felvilágosodás szemléletét jelenítette meg, az emberi képességek abszolutizálása felé mozdult el a klasszicizmus. A korszak letisztult formáival az antikhoz való visszatérést mutatja. Magyarországon sajátos módon nem vált szét az egyházi és világi klasszicista építészet, az esztergomi bazilika e kettő finom, kényes egyensúlyát mutatja.

A romantika korszakában markánsan megjelenik a csalódás és kiábrándulás a felvilágosodásban. Előtérbe kerül a szépség, de elsősorban nem az isteni, hanem az egyéni esztétikum, egyúttal erőteljesen megjelenik a nemzeti érzés kifejezése. Ebben a korszakban már nonfiguratív alkotásokkal lehet találkozni, sőt először ekkor jelennek meg ateista művek, amelyek sokszor tagadják Istent és brutálisan mutatják be a hitet. Ennek ellenére az európai kultúra alkotásainak többsége kötődik a kereszténységhez.

A filozófia a IV. századtól a XIV-ig foglalkozik a misztikummal és az ösztönökkel, folyamatosan épül be a gondolatiságba az ókori bölcselet. Az egyik központi kérdés a hit és a ráció aránya, a kettő egyensúlyának megteremtése. A skolasztikának nevezett korszak iskoláinak módszere egy-egy személy munkásságának részletes feldolgozása, beépítése a tanítványok gondolkodásába. A reneszánsz filozófia kibővítette a vizsgálati tárgykört, keresve a világ rendezőelvét, a matematikai-fizikai magyarázatokat. Az egyház kebelében jelentős fejlődésnek indultak a természettudományok.

Az epizód megtekinthető pénteken 17 órakor Kásler Miklós, valamint a Magyarságkutató Intézet Facebook-oldalán.