Február 18-án a Magyarságkutató Intézet Keleti est sorozatának legújabb rendezvénye egy elmélyült hangulatú, különleges zenei és történelmi utazásra invitálta a közönséget. Az eseményen a baskír és a magyar népzene rejtelmeibe, valamint a nomád társadalmak vándorlásainak történetébe nyerhettünk betekintést.

A hallgatóságot két elismert szakember, Dr. Somfai Kara Dávid turkológus és Dr. Agócs Gergely néprajzkutató kalauzolta a keleti sztyeppék világában, konkrét példákon keresztül feltárva a magyar és a baskír hagyományos népzene mélyen gyökerező, közös múltból fakadó kapcsolódási pontjait.

Agócs Gergely izgalmas gondolatmenetében a pusztai népek folyamatos térbeli mozgására fókuszált. Hangsúlyozta, hogy a nagyállattartó lovas nomád népek életét lehetetlen a mai, röghöz kötött modern fogalmainkkal megérteni. A kutató konkrét történelmi példát hozott fel ennek illusztrálására. Abból a tényből, hogy Julianus barát a mai Baskíria területén olyan közösségekkel találkozott, akik földet nem műveltek, viszont rengeteg lovat tartottak, csak egyetlen biztos következtetést lehet levonni: ezek a közösségek abban az időben éppen azon a területen tartózkodtak. Ezek a társadalmak ugyanis hatalmas, szinte felfoghatatlan méretű térségeket jártak be az évszakok során. Éppen ezért egy-egy régészeti leletből vagy történeti feljegyzésből csak akkor vonhatunk le helyes következtetéseket, ha megértjük és figyelembe vesszük azt a folyamatos földrajzi dinamikát, amely őseink életét is meghatározta.

A történelmi alapvetés után Somfai Kara Dávid vette át a szót. Gondolatmenetének lényege az volt, hogy a dallamok és a zenei motívumok évszázados vándorutakat képesek rögzíteni, gyakran sokkal pontosabban, mint a kőbe vésett emlékek. A magyar és a baskír népzene párhuzamai egy olyan hatalmas, az Uráltól egészen Kínáig terjedő kulturális hálózatot rajzolnak ki, amelynek őseink is szerves részei voltak. A zene tehát a keleti pusztai népek számára nem pusztán szórakozás, hanem kódolt történelmi emlékezet, amely a végtelen tér élményét hordozza magában.

Az est békés hangulatát a két kutató élőzenei előadása tette igazán teljessé, amely felevenítette a pusztai dallamok ősi alapjait és megidézte a nomád tábortüzek atmoszféráját. Az előadás során Somfai Kara Dávid egy hagyományos baskír dalt is elénekelt. A közönség élőben hallhatta, hogy a keleti énekesek egy mindössze kétsoros strófa szavait milyen hihetetlenül hosszan, gazdag hajlításokkal és díszítésekkel nyújtják el.