Európai identitás mindig létezett, ám folyamatosan változott, formálódott a történelem során. 

A legfőbb identitásképző erőkről készült kilenc részes előadássorozat harmadik epizódjában Prof. Dr. Kásler Miklós a kereszténység európai térnyerését mutatja be a nézőknek. Ebben a részben végig követhetjük azt a folyamatot, amely a népek vándorlásával, egyúttal a kereszténység megjelenésével gyökeres változást hozott nemcsak a korabeli politikában, hanem a mindennapi életben is.  Klodvig frank király az V. század végén felveszi a kereszténységet, így az elsőként jelenik meg Európa limes fölötti, a Római Birodalmon kívül eső részében. A professzor betekintést enged a germánoknál fennálló vérségi kapcsolatokba, kultúrtörténeti ismeretként bemutatja, miként jelent meg Atilla hun uralkodó személye a germán népvándorlásig visszanyúló Nibelung-mondakörben.

Részesei lehetünk az íjfeszítő népek vándorlásának, majd az ázsiai hunok megérkezésének a Krisztus utáni 300-as években. Ők azok, akik a Kr. e. 200-ban Ázsiában már olyan erős birodalmat hoztak létre, hogy ellenük a nagy fal megépítésével lehetett csak védekezni Kínában. Nem mehetünk el a tény mellett, hogy a sajátos életmódú, életfelfogású hunoknak már volt egyfajta küldetéstudatuk (Atilla mint Isten ostora). A hunok szabad életű népek szövetségeként egy fontos cél, a területi terjeszkedés köré tömörültek.

A történeti barangolás során, a hun birodalom visszahúzódásával tanúi lehetünk a magyarok, a bolgárok és az avarok megjelenésének is, majd – kissé visszatérve az időben - megismerkedünk a kereszténység kialakulásának legfontosabb állomásaival: itt a pogányokat érintő hittérítésről, Nagy Konstantinnak a Milvius hídnál történt látomásáról, majd székhelyének Konstantinápolyba történt áthelyezéséről, valamint a 313-as milánói ediktumról szerezhetünk fontos ismeretet, amikor a korábban üldözött keresztény vallás megtűrt vallássá vált. Nem sokkal később, 325-ben a nikaiai (niceai) zsinat az apokrif iratok és a négy apostoli kanonikus írás „egybeszerkesztésével” kialakult az Újtestamentum végleges, máig élő és ható, iránymutató könyve.  Ekkortájt fektették le az egyházi hierarchia alapjait is, és Kis Pipin földbirtoki adománya révén létrejött a pápai állam.

Az V. századtól kezdve jelentős mértékben erősödött a kereszténység, megjelentek a patriarchátusok, a szerzetesrendek, ugyanakkor nagyon erős világi vezetésű államok jöttek létre.  E részt a konstantinápolyi és a római egyház 1054-ben bekövetkezett szakadása zárja.