A nemzeti ünnep alkalmából különleges könyvbemutatóra kerül sor a Magyarságkutató Intézetben. Babucs Zoltán hadtörténész „A haza minden előtt!” A jászkun Nádor-huszárok hazaszökése 1848/49-ben című kötetének bemutatóján a szabadságharc egyik kevéssé ismert, mégis hősi fejezetét idézték fel a szakértők.

Vérzivataros történelmünk során akadtak olyan időszakok, amikor az önfeláldozó hazaszeretet csodákra volt képes. Ilyen volt a Jókai által „lélekcserélő időknek” nevezett 1848–1849 is, amikor a személyes sors és a nemzeti elkötelezettség különleges módon fonódott egybe. Ennek egyik legszebb példája a Csehországban, majd Ausztriában állomásozó császári-királyi 12. Nádor-huszárezred hazaszökési kísérleteinek sorozata. Olyan huszároké, akik ezernyi veszélyt vállalva siettek a veszélyben lévő Magyarhon megsegítésére. E rendkívüli történet áll Babucs Zoltán új könyvének középpontjában, amelynek bemutatójára a Magyarságkutató Intézetben került sor március 10-én.

A könyvbemutatót – M. Lezsák Gabriella főigazgató hivatalos távollétében – Teiszler Éva, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte, hogy az intézet az idei március 15-i nemzeti ünnephez kapcsolódva ezzel a jelentős kutatómunkát összegző kötettel kíván tisztelegni a szabadságharc emléke előtt.

Az est során a szakértők nemcsak a kötet megszületésének hátterét ismertették, hanem azt is bemutatták, milyen történelmi helyzetek és emberi sorsok húzódtak meg a jászkun huszárok hazaszökése mögött. A kötet szerzője, Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának munkatársa kutatásai során részletesen feltárta a Nádor-huszárok történetét. Mint fogalmazott, a Nádor-huszárok a hazaszeretet iskolapéldáját adták, hazaszökési sorozatuk 1848 szeptemberének végétől 1849 nyaráig tartott. Ezek a jászkun huszárok a haza iránti kötelességet minden más elé helyezték és döntésük komoly kockázattal járt, hiszen a császári-királyi hadseregből való dezertálás akár halálbüntetéssel is járhatott. Ennek ellenére sokan vállalták a veszélyes utat, hogy a honvédsereghez csatlakozzanak. Mintegy 815-en kísérelték meg a hazatérést, de közülük ez csak négy tisztnek és 261 huszárnak sikerült. Az üldözőikkel vívott harcok során 24-en elestek, a többiek fogságba estek és 13 huszárt kivégeztek. „A haza minden előtt” jelmondat lebegett a szemük előtt, amire szép bizonyíték Virágh Gedeon főhadnagy esete. Amikor 1848. október 21-én felkerekedett századával, parancsnoka szállása előtt haladt el, amikor őrnagya rákiáltott: „Hát ez jutalma az 29 évi szolgálatomnak?” Mire a 23 éves főhadnagy így válaszolt: „Nagyon sajnálom, őrnagy úr, de én előbb magyarnak születtem, s csak azután álltam be katonának.” Virágh főhadnagy a legnagyobb létszámú csoporttal, 211 huszárral indult haza. Közülük 186-an csatlakoztak a honvédsereghez, 19-en eltűntek, hatan pedig császári fogságba estek. Szülővárosa, Kunszentmiklós méltán büszke rá, egykori kúriájában kiállítás adózik a Nádor-huszárok áldozatvállalása előtt, Dinyés László szobrászművész jóvoltából mellszobra áll a város főterén, sírját gondozzák és emlékét ápolják.

A könyv bemutatóján Prof. Dr. Hermann Róbert történész, egyetemi tanár történeti összefüggésekbe helyezte az eseményeket. Rámutatott arra, hogy a huszárok sorsa jól példázta a szabadságharc korának bonyolult katonai és politikai helyzetét, kiemelve a külhonból való huszárszökések fontosságát és lélektani hatását. A neves történész szerint a hazaszökés nem elszigetelt jelenségként értelmezhető, hanem a korszak erősödő nemzeti öntudatának egyik látványos megnyilvánulásaként.

Az estet Toót-Holló Tamás író, irodalomtörténész moderálta, aki a beszélgetést a történelmi események mellett az emlékezet és a példamutatás kérdései felé is irányította. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a múlt akkor válik igazán élővé, amikor megértjük a mögötte álló emberi döntéseket és sorsokat. A könyvbemutató így nemcsak tudományos ismertetés volt, hanem közös történelmi emlékezés is.

A jászberényi Jász Lovas Bandérium elnöke, Molnár Levente hagyományőrző huszár őrnagy jóvoltából az érdeklődő közönség megcsodálhatta, milyen színpompás és remekbe szabott mundért viseltek a Nádor-huszárok egykoron.

A jászkun Nádor-huszárok története arra emlékeztet, hogy a történelem nagy pillanatai gyakran egyéni bátorságból és erkölcsi döntésekből születnek. Babucs Zoltán kötete nem csupán egy kevéssé ismert történelmi fejezetet tár az olvasók elé, hanem azt a szellemiséget is bemutatja, amely a szabadságharc hőseit jellemezte. Útravalóként velünk maradhat az a gondolat, hogy a történelem példái nem csupán a múltról mesélnek, hanem arról is, miként viszonyulunk ma közösségünkhöz, felelősségünkhöz és hazánkhoz.