„Mindnyájan tudták ugyanis, hogy föl van ruházva a tökéletes virtusokkal, hite szerint katolikus, kiváltképpen kegyes, bőkezű adakozó, szeretettel teljes. (...)

(...) Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt; és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.”

László király nagyságát idézték a Magyarságkutató Intézet kutatói a Kossuth Rádió „Regényes történelem” című műsorában.

Hogy lett hős, példakép a lovagkirályból? 
Miért őrizte meg a nép a szent király emlékezetét? 
Hol találkoznak a mondák és az országot naggyá tevő valóságos tettek? 

A külföldre elűzött Vazul-fiak leszármazottaival kapcsolatban a magyar népben erős várakozás volt a magyar szokásokhoz, hagyományokhoz való visszatérést illetően. László király politikai elődként tekintett Szent Istvánra, és a vérségi összetartozás mellett hangsúlyozni kívánta, hogy ebben az értelemben is folyamatos a dinasztia – mondta el a szent királyok nemzetségét megalapozó lovagkirályról  Teiszler Éva, tudományos főmunkatársunk. 

Kovács Attila, a Történeti Kutatóközpont tudományos munkatársa hangsúlyozta: A keletről jövő folyamatos támadásokat kivédő, legtöbbször páncélos lovagént ábrázolt László jelentős valós katonai teljesítményt nyújtva, számos csatában győzedelmeskedve sorsfordító eseményeknél tudott erőt mutatni, méltán gondolt rá hálás szívvel az utókor. A katonai siker pedig a felszínesen keresztény köznép számára annak is visszajelzését jelentette, hogy égi támogatásban részesül az uralkodó. 

A Szent László hermában őrzött csontmaradványok szenzációszámba menő azonosítása kapcsán Varga Gergely Istvánt, az Archeogenetikai Kutatóközpont tudományos munkatársát szólaltatta meg Horváth Ágnes szerkesztő-műsorvezető. Kutatónk kiemelte: a Győri Egyházmegye által őrzött Szent László ereklyén végrehajtott sikeres DNS vizsgálat a koponya eredetiségének archeogenetikai vizsgálatokkal történő igazolását eredményezte, mindezt pedig a Prof. Dr. Kásler Miklós és kutatócsoportja által elvégzett az Árpád-házi vonalat meghatározó vizsgálat tette lehetővé. A lovagkirály genomjában nagy mennyiségben közép-ázsiai és mongóliai származásra utaló bélyeget találtak, genomösszetétele alapján jobban kötődött a honalapító magyarsághoz, mint a dinasztikus házasságok révén kevertebb genetikai örökségű későbbi korok uralkodói.