A Kossuth Rádió „100 éve történt” című műsorában Babucs Zoltán, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának munkatársa elmondta:

(...) a különböző hátterű felkelők, mint az egykori Székely Hadosztály katonái, főiskolai és egyetemi hallgatók, bosnyák, albán önkéntesek és az Alföld tanyavilágából verbuvált parasztemberek az osztrák csendőrség támadásának visszaverését követően kikiáltották Lajtabánságot. 

A magyar és az osztrák kormány ezt követően a velencei egyezményben állapodott meg a békeszerződésből fakadó határvitáról, majd a Sopron és környékét érintő népszavazásról. Hadtörténész kollégánk emlékeztetett: jóllehet semmi remény nem volt arra, hogy a határokat a mi javunkra módosítsák, Ausztria esetében ez mégis megtörtént. 

Az 1922-es felkelés kapcsán elhangzott: bár a Magyarország számára további területeket visszaszerezni szándékozó, legitimista támogatással működő csoportokat a magyar állam fegyverezte le, a felkelés pedig hamvába holt, mégis számos pozitív hozadéka volt: a pinkavölgyi falvak ellenállása tovább fokozódott, a Népszövetség Tanácsa döntése értelmében pedig összesen tíz település került vissza a magyar Szent Korona fennhatósága alá.