Dr. M. Lezsák Gabriella, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója osztotta meg gondolatait a Kossuth Rádió hallgatóival július 21-én.

A 21. század sodró információáradata, a globalizáció kihívásai és a technológiai fejlődés közepette egyre fontosabbá válik, hogy tudjuk, kik vagyunk – és honnan jöttünk. A magyarságkutatás, az eredetünk, történeti és kulturális gyökereink tudományos feltárása nem pusztán múltidézés. Sokkal több annál: önazonosságunk záloga, közösségi iránytűnk, nemzeti önismeretünk alapja.

Minden ember Isten képmása, és egyben magában hordozza az őseit – nem elvont szimbólumként, hanem valóságosan: a génjeiben, a testi adottságaiban, a kulturális mintáiban és a lelki örökségében is. A te életed nem önmagában áll – egy sikeres történet folytatása vagy. Ha csak egyetlen ősöd nem él túl, te most nem vagy itt. De itt vagy. És ez azt jelenti, hogy él benned minden ősöd emlékezete és öröksége. Nemcsak a múltad része, hanem a jelened forrása is – belőlük erőt meríthetsz és irányt mutathatnak neked. 

Ahogy Turcsány Péter fogalmazott: „Légy egy a sorban ükapádtól unokádig.” Ez nemcsak költői kép, hanem életprogram. Kötelesség és lehetőség egyszerre: megérteni, honnan jöttünk, hogy felelősen dönthessünk arról, hová tartunk. Mert a te életed most van – és a te döntésed, hogyan éled. Élhetsz vele lélektelenül, felszínesen, elvágva a gyökereidtől. Vagy élhetsz vele abban a tudatban, hogy minden napoddal példát adsz az utódoknak, a jövőnek, amit te formálsz – a múltból építkezve.

A magyarságkutatás nem ideológia és nem is nosztalgikus múltba révedés. Éppen ellenkezőleg: a jövőnk tudatos építésének egyik legfontosabb alapja. Csak az képes értéket teremteni, aki ismeri az örökségét. Csak az tud hű maradni önmagához, aki érti, honnan jön, és mit jelent a közösséghez tartozás. A nemzet nem statisztikai adat, hanem élő szellemi közösség – azoké, akik ma élnek, és azoké is, akik voltak, és akik még csak ezután fognak megszületni.

A Magyarságkutató Intézet feladata az, hogy ezt az örökséget hitelesen, tudományos alapossággal, de a lélekhez is szólva tárja fel és adja tovább. Nemcsak a tudósoknak, hanem minden magyar embernek – a tanároknak, a diákoknak, a családoknak, a döntéshozóknak, a közösségeknek. Hogy a történelem ne távoli és idegen dolog legyen, hanem személyes és élő – ahogy az is, hiszen benned él. És amíg benned él, addig velünk van – a jövő magyar nemzedékei számára is.

Hallgassa meg a főigazgató jegyzetét!