„Van akit internáltak, van akit bebörtönöztek, elűztek, száműztek, vagy lehetetlenné tették, hogy színpadra lépjen. A Kádár-rendszer megannyi módon büntette a színészeket. De vajon engedelmessé is tette őket? És a társadalom értette a színházi világban zajló megtorlás neki szóló kádári üzenetét?”

Az M5 TV csatorna „Ez itt a kérdés” műsorában a szocializmusban is kiemelt jelentőséggel bíró színművészet és filmkultúra szerepéről beszélgetett Borvendég Zsuzsanna, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa, Halmy Kund politológus, Tóth Eszter Zsófia történész és Mező Gábor kutató, újságíró.

Elhangzott: a két világháború között virágzó színházi kultúra miatt a rendszer számára a színészek hagyományosan fontosak, a propaganda eszközei voltak, mert csakúgy mint az írókkal, a rezsim velük tudta legitimálni magát. Gulyás István és beszélgetőpartnerei egyéni sorsokon keresztül (Jávor Pál, Páger Antal, Fedák Sári, Soós Imre, Bara Margit, Somlay Artúr, Sinkovits Imre, Mensáros László, Latinovits Zoltán, Major Tamás, Gobbi Hilda) láttaták a már a pályájuk elején tönkretetteket, az önpusztító életmódba kényszerítetteket, és a rendszer kiszolgálóinak diabolikus karaktereit. 

A beszélgetés résztvevői összegzésképp elmondták: a Rákosi-rendszer nagyon erősen átideologizált tematikája után a Kádár-korszak légköre szintúgy nyomasztó, deprimált, a művészek számára halálos, fullasztó volt.