Borvendég Zsuzsanna történész munkatársunk a Magyar Katolikus Rádió „Mester-fogás” című műsorában.

Ki lehetett újságíró a kádári Magyarországon?

Hogyan alakult ki az öncenzúra?

Mi vezetett a rendszerváltás utáni médiaháborúhoz?

TISZTOGATÁS ÉS TEREPRENDEZÉS 1956 UTÁN

A Pozsgai Nóra szerkesztővel készült beszélgetésben kutatónk elmondta: Kádárék hatalmuk stabilizációjának megteremtése érdekében – Siklósi Norbert kormánybiztosi kinevezése után – 1957 augusztusában megkezdték az újságírók átvilágítását, a MÚOSZ teljes tagságát revízió alá vonták. A felülvizsgálatok során nagyjából nyolcszáz tagot távolítottak el a szervezetből, csak a politikailag legmegbízhatóbb személyek maradhattak a szövetségen belül. Ezzel a publicista-társadalom a párt egyik legfőbb szövetségesévé vált, hiszen újságíróként kizárólag azok tudtak elhelyezkedni, akik tagjai voltak a MÚOSZ-nak. A retorziók hamar meghozták a kívánt eredményt. A megfélemlített és erősen szelektált újságíró-társadalom már 1958 nyarára alkalmas lett arra, hogy az állam közvetlen felügyeletét megszüntessék, és önállósodni engedjék a szövetséget.

OKTROJÁLT KIEGYEZÉS ÉS KEGYGAZDÁLKODÁS

Kutatónk szerint a hatvanas évektől kezdve kiépülő Kádár-rendszer hatalomgyakorlását egyfajta  profizmus hatotta át, amely – a megtorlás évei után – tudatosan szakított a nyílt terrorral, és a diktatúra kereteinek megkérdőjelezése nélkül összetett és nagyon kényes egyensúlyon alapuló pacifikálásba kezdett. Alattomosan kimunkált és patikamérlegen kiszámított engedményeket tettek az értelmiség irányába, sokszor ellenzéki hangok is hallathatták hangjukat, hogy aztán tökéletes kiszámíthatatlansággal egyszer csak lesújtson a párt haragja. 

JÓL MENŐ ÚJSÁGÍRÓK A BELÜGYI HÍRSZERZÉS ÉS A KATONAI FELDERÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN

A médiaháború előzményeiről szólva pedig elmondta: máig ható hullámai, következményei vannak annak, hogy a belügyi hírszerzés és a katonai felderítés által felépített, megfuttatott újságírók – nemegyszer az átalakulás bajnokainak szerepkörében tetszelegve – gyakorlatilag sértetlenül mentették át hatalmukat és kapcsolatrendszerüket a rendszerváltást követő időszakra.