Volt aki a Himnuszt énekelte, volt aki “Isten veletek” , “Éljen a haza”. Igazán ez egy halálba menő embernek a hagyatéka. 

És hogy ki fogja átadni, vagy egyáltalán át fogják-e adni? Ez rejtély volt még akkor. Hiszen mi is arra készültünk: a halálra.
[…]
Eljött az az idő, amire megesküdtem a siralomházban: mindig fogunk rájuk emlékezni. Mert ők nem haltak meg, ők itt vannak bennünk. Mind. Egytől-egyig; és itt vannak bennünk azok a tizenéves gyerekek is. 
[…]
Meg kell mondani az igazat. Ne rejtsék el a bűnöket!
[…]
Szeretem a hazámat és aggódom érte. Ezt a hazát, minden négyzetméterét magyar vér borítja. 
Ne adjunk ki a kezünkből. Egy négyzetmétert se!”