A kitörés este nyolckor indult meg az Ostom utcából a Széna téren át a Széll Kálmán tér felé, hogy az Olasz fasoron (ma Szilágyi Erzsébet fasor) át elérjék a budai hegyeket. 

Draveczki-Ury Ádám tollából, a honvedelem.hu oldalról szemléztük az írást. 

1945. február 11-én Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok vezetésével közel 45 ezer német és magyar katona tört ki a szovjet Vörös Hadsereg által bekerített budai Várból, hogy elérjék a Pilisben húzódó német-magyar vonalakat. Mindezt Hitler akarata ellenére tették: az akció eleve kudarcra ítéltetett, a katonák többsége meghalt vagy fogságba esett. Két nappal később a Vörös Hadsereg átvette Budapest teljes ellenőrzését, a magyar főváros ostroma befejeződött.
1945. február 11-én került sor a budai kitörési kísérletre, azaz a budai várnegyedben rekedt, szovjet ostromgyűrűbe zárt német és magyar csapatok nyugati irányú támadására. Az akció a német arcvonal elérését célozta: keretében mintegy negyvenezer katona próbált meg az akkori Széll Kálmán tér (ma Moszkva tér) irányából áttörni a szovjet erőkön. A németek 24 ezren, a magyarok mintegy 20 ezren kezdtek bele az eleve kudarcra ítélt akcióba, de közülük csupán nem egészen nyolcszáz katona érte el a saját csapatokat.
[...]
Kitörés
[...]
A kitörés este nyolckor indult meg az Ostom utcából a Széna téren át a Széll Kálmán tér felé, hogy az Olasz fasoron (ma Szilágyi Erzsébet fasor) át elérjék a budai hegyeket. A Vörös Hadsereg II. Ukrán Frontjának parancsnoka, Rogyion Malinovszkij azonban – máig tisztázatlan módon – előre értesült a szerveződő kísérletről, és hatalmas erőkkel lendült akcióba, hogy megakadályozza azt. A kitörés brutális, véres harcba torkollott: a német és magyar egységekből végül összesen mindössze 785-en érték el a német páncélos erőket.
Február 13-ára a teljes magyar főváros szovjet ellenőrzés alá került, Budapest ostroma befejeződött. 

A teljes cikk ide kattintva olvasható.