2023. március 13-án jelentős változás történt a Magyarságkutató Intézet életében. Prof. Dr. Kásler Miklós tiszteletbeli elnök kapta meg a bizalmat arra, hogy főigazgatóként vezesse az intézményt. A professzor az Első kézből című videó interjúsorozat legújabb adásában összefoglalta, mi jelent folytonosságot és milyen fontos változások történtek az elmúlt szűk egy esztendőben. 

„A folytonosság az eredeti célok elérése és azon tudományágak együttműködése, amelyek ugyanazon témával foglalkoznak. Ezeknek a multidiszciplináris és interdiszciplináris kutatásoknak viszonylag szerények az előzményei Magyarországon. Ami változott, hogy első lépéseim egyikeként teljes auditálást kezdeményeztem az intézet gazdasági helyzetéről, valamint a tudományos módszerekről és eredményekről. Ennek következménye az volt, hogy a Magyarságkutató Intézet gazdasági életét megfelelő vágányra állítottuk. A Tudományos Tanácsadó Testület véleményének figyelembevételével a tudományos etika szabályainak megfelelő mederbe tereltük az itt folyó munkát. Lényegesen bővítettük a kutatási irányokat, az intézetet a szabályoknak és elvárásoknak megfelelő jogi és tudományos pályára állítottuk vissza. Úgy léptünk át 2024-be, hogy nagy tempóban folytathatjuk azt a munkát, amelyik az előző év utolsó három-négy hónapjában megindult.” – foglalta össze a főigazgató.

Kiemelte, hogy a tavalyi évben tudományos téren, a kutatóközpontokban folyó műhelymunka révén számos átütő sikert ért el az intézet a magyarság eredetének vizsgálatában. A régészeti és archeogenetikai eredmények mellett kiemelte az Eszmetörténeti Kutatóközpont munkáját, amely egyrészt a Szent Istvánt megelőző magyarországi, Kárpát-medencei kereszténység vizsgálatát folytatja, másrészt pedig olyan, a magyarság szempontjából kulcsfontosságú alapfogalmakat, eszméket bont ki, mint az Archiregnum, az apostoli királyság és a Szent Korona-tan. 

A klasszika-filológia területén az intézet a forráskutatást kiterjesztette az ókori kínai évkönyvekre, Üzbegisztánra, Kazahsztánra, az örmény kolostorok gyűjteményére. 

Tavaly a László Gyula Kutatóközpont és Archívum visszatért a Magyarságkutató Intézet berkeibe. 

A főigazgató hangsúlyozta, hogy a tudományágak kutatási irányai - az írott források kutatása, a régészeti, az antropológiai és archeogenetikai vizsgálatok, a klasszika-filológia, a nyelvtörténet, az ősi zene és népművészet kutatása - az eurázsiai óriási kontinens legalább nyolc geográfiai területére vonatkoznak. Tehát a kiterjedt nemzetközi együttműködések kiépítése nemcsak kultúrdiplomáciai kérdés, hanem az effektív kutatási munkák megalapozása. 

Hozzátette, hogy a Magyarságkutató Intézet eredeti céljának megfelelően fontos, hogy a kutatóközpontok munkája harmonizáljon egymással és egységes képet mutasson. 

A további tervek közül kiemelte azokat a tudományos konferenciákat, amelyek az előző évben kezdődtek és idén folytatásuk várható.  Példaként említette a külföldre házasodott Árpád-házi királylányok európai szerepével foglalkozó Sponsa Mea, Regina Nostra. Külföldre került magyar királylányok civilizatorikus szerepe a középkori Európában című konferenciát, valamint a „A IX–X. századi magyar támadó hadjáratok régészeti és történeti vonatkozásai” elnevezésű konferenciát, utóbbi idén folytatódik és a résztvevők köre kibővül az érintett országok tudósaival. 

Szó esett továbbá a Magyar Nemzeti Királyi Pantheon mint nemzeti emlékhely létrehozásáról Székesfehérváron. „A Magyar Nemzeti Királyi Pantheon azt jelenti, hogy Székesfehérváron, vagy akár máshol eltemetett, 1526 előtt uralkodó magyar királyok koponyájának a birtokában szeretnénk őket élethűen a magyar nemzetnek felmutatni, és tisztességgel eltemetni őket ott, ahol temetkezni akartak. Ehhez helyre kell állítani a szarkofágjaikat, a Szent István által alapított bazilikát, továbbá a kolostort. III. Béla meghatározásakor kilenc előkelő személy, köztük legalább két Árpád-házi csontvázát háromdimenziós CT felvételekkel rögzítettük. Ez alapján pontosan meg tudjuk határozni a testméreteket, és ennek birtokában a testet is tudjuk az arccal együtt rekonstruálni.”